Elöljáróban megjegyezném, hogy tökéletesen egyetértek Elaine Morgan-nal abban a tekintetben - aki részletesen kifejtette a vízimajom ős átdolgozott elméletét -, miszerint Darwin, amikor kb. 150 évvel ezelőtt felfedezte, hogy a fajok nem állandóak, hanem folyamatosan keletkeznek és tűnnek el, elég szexista és hímsoviniszta módon - a kor nőket elnyomó és "ember alattinak" tekintő szelleméhez híven, amely sajnos a mai napig is tart - nem átallotta azt állítani a világ előtt, hogy az evolúció,
minden logikát és praktikusságot nélkülözően létrehozott egy olyan "intelligens fajt", az embert, amelyben "a férfi elmegy vadászni, a nő meg otthon üldögél és várja ölbe tett kézzel" (vagy vécépucolással) a férfit (az urát, parancsolóját, tulajdonosát, főnökét, életének irányítóját), és semmi másra nem is alkalmas, mint szaporodásra és a szaporulat meg a "felsőbbrendű férfi" kiszolgálására. Egyrészt azért nem igaz, mert akkor még nem is voltak 'nők' meg 'férfiak', csak emberek. Nem volt kettéosztva az egységes emberi faj felsőbbrendű emberekre(férfiakra) meg alsóbbrendű emberekre(nőkre) - ezen persze a rabszolgákat, érinthetetleneket is értem. Nem volt még feltalálva a nemi diszkrimináció. Mindez csak a mi fejlett agyunk "zseniális találmánya" annak érdekében, hogy az esélyegyenlőséget kizárva, csak az emberiség egy része jusson hatalomhoz, irányításhoz, anyagi-erkölcsi javakhoz, a másik fele meg az ő szükségleteiket elégítse ki. Hogy csak az emberi faj egyik fele legyen tulajdonosa mindennek és mindenkinek, a másik fele meg csak az ő tulajdonaként létezzen.
A vízimajom elmélettel sem lenne problémám, ha nem kizárólagosságot feltételezne, teljesen elvetve a szavanna-elméletet, vagy akár még egy számunkra ismeretlen harmadik-, negyedik elméletet is. Mivel a vízimajom elmélet hívei is elismerik, hogy az emberi faj kb. 4,1 millió éves, (Lucy), de az emberiség korábban kezdett kialakulni, kb. 7 millió évvel ezelőtt, de a 4-7 millió évről semmilyen adatunk sincs, nem maradtak fenn leletek vagy nem találták még meg. Sem írásos emlékek, sem fényképek, fotók, sem filmszalagok, sem selfiek. Szóval az egészről, még a Lucy utáni időszakról sem tudunk sokat, mert NEM voltunk ott, nem láttuk hogy élnek, hogyan néztek ki külsőleg - minden csak feltételezés. Pont úgy, ahogy a dinoszauruszok, T-rex és társai bőre színe és milyensége, szeme színe és egyebek tekintetében, mert csak csontok maradtak fenn, meg a feltételezések, ami a külsejüket illeti!
Mivel nem tudjuk, és valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy valójában mi történt (csak nagyjából következtetünk) és hogyan, mikor, és arról a 3 millió éves időszakról meg még kevesebbet, ezért balgaságnak vagy nagyképűségnek tűnik biztosnak, megkérdőjelezhetetlennek tartani bármilyen elméletet, inkább arra lenne szükség, hogy a valószínűsíthető elméleteket valakik "összefésüljék", mert annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy egymástól teljesen eltérő hatásokból, körülményekből állt össze az ember, persze az evolúció-természetes kiválasztódás szempontjai szerint, mivel pont a teljesen eltérő és gyakran változó feltételekhez, körülményekhez alkalmazkodva lett az ember olyan, amilyen ma és ezért lehetnek egymással nem összefüggő genetikai sajátságaik, tulajdonságaik, fenotípusos maradványaik. Valamint nyitva kellene hagyni a kérdést, hogy hátha volt még más az ismert elméleteken, körülményeken kívül is, vagy hátha bizonyos események másképp is történhettek.
Ennek fényében sorolnám fel a vízimajom elmélet általam nem teljesen egyértelműnek tartott részleteit.
1. Hová tűnt a bundánk? A férfiak mellkasán a szőr a víz forgásának irányába nő, hogy lepergesse a vizet (tehát vízben éltünk?), ellentétben a csimpánzokéval, amiké lefelé nő és esernyőként szolgál. Bár istenigazából nem pergeti le, átázik, mint bármi más. Az, hogy a parton állva, ülve a gravitáció lefelé húzza a vízcseppeket a szőrzetről is meg a bőrről is, az nem bizonyíték igazán. Nem lehet, hogy a majmok szőre később nőtt meg, miután kijöttek a vízből és áttértek a szavannai életmódra? Vagy azért tűnt el a bundánk, mert a szavanna után váltottunk át a vízi életmódra ideiglenesen? A szőrtüszők száma és elég nyilvánvaló jelenléte a tetőtől-talpig szőrös hímnemű, de a nőnemű egyéneken erre utalna. Az elmélet szerint azért tűnt el a szőr (vagy inkább redukálódott, mert több szőrtüszőnk van, mint a csimpánznak), mert nehezítette a vízben való mozgást, úszást. A jegesmedvék, hódok, vidrák, barnamedvék meg más nagy bundájú állatok, amik rendszeresen úszkálnak, nem igazán panaszkodnak emiatt - ezzel az erővel nekik is eltűnhetett volna. Az elefánt 30 millió évvel ezelőtt vízi lény volt, most meg a szavannán futkározik és nincs szőre, ami "bizonyíték" a vízi előéletre, és emiatt párhuzamot lehetne vonni az ember vízi előéletével. Igen ám, de az elefánt, rinocérosz, víziló és szavannai társainak vastag, többrétegű, kérges bőre van, ami véd a kiszáradástól, meg a napsütéstől is. A halaknak meg vastag nyálkaréteg biztosítja a kiszáradás elleni védelmet, plusz a fertőzésektől is. Ellenben a mi bőrünk nagyon vékony, sérülékeny, igenis ki tud száradni, le tud ázni a védőréteg. Az ember nem nagyon képes naponta órákat tölteni a vízben, csak ha gyerekkorától fogva folyamatosan teszi(úszók). Sok olyan ember van, aki nem képes naponta kétszer zuhanyozni, mert 3-4 alkalom után szárazzá, hámlóvá válik a bőre még a legerősebb hidratáló krémek mellett is. Nem is kevesen küzdenek ezzel a problémával. Most akkor milyen volt a bőrünk vízimajom korunkban? Vagy azóta vált könnyen kiszáradóvá, mert eltűnt volna az elefántokéhoz hasonló kéreg? Az eszkimóknak állandóan vastagon be kell kenniük magukat fókazsírral, hogy meg ne fagyjanak még bundában is, a tűz mellett. Egy vízbe fulladt vagy dobott halott ember alig egy nap alatt a felismerhetetlenségig felfúvódik, felázik, ami nem éppen arra utal, hogy vízi életmódhoz voltunk szokva. Csak a magzatot védi egy ún. magzatmáz, hogy ne ázzon fel a bőre. És csak az ütődések mértékének csökkentése miatt úszkál folyadékban,
Ügyelnünk kellene arra, hogy ne jussunk téves következtetésre fenotípusos jellegek félreértelmezésével. Klasszikus példa egyetemeken, hogy rendszerezéskor, a leszármazás és a családfák összeállításánál tévútra lépnek az ezzel foglalkozók, főleg a növények morfológiai elemzésénél. Sok változtatást kellett és kell eszközölni emiatt, mert a molekuláris biológiai vizsgálatok meglepő eredményekkel végződnek. Egy tulajdonságot sokkal nehezebb megszerezni egy adott fajnak, de sokkal könnyebb elveszíteni, és ez a törzsfán többször is, több ágon is megtörténhet. Ilyen példának okáért a klasszikus béka-ember, és kutya-gyík összehasonlítás. A béka bőre is csupasz és nincs farka, ahogy az embereknél. A kutyának és a gyíknak van farka, tehát a béka közelebbi rokonságban lenne az emberrel, mint az ember a kutyával?
2. Vízimádat. Az vízimajom elmélet szerint a legtöbb ember imádja a vizet, a vízpartot, imád lubickolni, imád úszkálni és vízpartok mellé menni nyaralni vagy lakni. Igen, célszerű lehetett a vízpart mellé települni, mert a vízben úszkálnak a halak, mint élelemforrás és azokat fogyasztottuk és fogyasztjuk is rendszeresen. De látta már valaki Matula bácsit lubickolni a kis-Balatonban vagy a nagyban? lehet, hogy Matula bácsi nem is nagyon fürdött, legfeljebb havonta-kéthavonta, nem beszélve a középkori emberekről, sivatagi népekről, bennszülöttekről, akiknél, amikor nem nagyon volt divat a fürdés. Állítólag VIII. Henrik azért végeztette ki az egyik feleségét, mert az arra akarta rávenni, hogy ne évente egyszer, hanem havonta egyszer fürödjön meg. Megbocsáthatatlan bűnnek bizonyult és lefejezés lett a vége, ami igencsak ellentmond a vízimádó ember elméletének, még akkor is, ha vallási alapon tiltották a tisztálkodást, mivel vízimádó emberek nem hoznának létre fürdést tiltó vallásokat. Vagy látott már valaki halászokat, hobbi horgászokat, tengerészeket, matrózokat vízben lubickolni álló nap? Én nem nagyon. A legtöbb ember nem is tud úszni, meg kell tanítani nekik és nagyon sokan soha nem képesek megtanulni úszni, nem beszélve a víziszonyos emberekről - bár állítólag több a magasságfóbiás meg az agorafóbiás ember - ami egy kicsit ellentmond a habokból kiemelkedő emberiségnek. A tengerészeknél is azért kötelező úszni tudni, hogy katasztrófa esetén legyen valamennyi esélyük a túlélésre. Nem beszélve a rengeteg vízbe fulladó emberekről, akik úgy is képesek belefulladni a vízbe, hogy tudnak úszni és évek-évtizedek óta úsznak és ismerik azt a helyet, ahol ezt teszik. Nagyon sok ember pánikrohamot kap és fuldokolni kezd, ha víz, főleg hideg víz éri az arcát, de rengetegen akkor is bepánikolnak, ha nagy pohárral hideg vizet isznak egyszerre, főleg sötétben. Ez kissé érdekes reakció, ha évezredekig vagy még tovább úszkáltunk, éltünk a vízben és az arcunkat folyamatosan áztatta az időnként hullámzó víz.
A hajunk állítólag azért maradt meg vagy inkább alakult ki, mert a vízből kiemelkedő fejünket védte a napsütéstől. Oké, de akkor a többi vízi állatét miért nem védi hosszú haj, csak minimális szőr? Miért csak nálunk alakult ki? A többi vízben úszkáló fajnál elég lenne a sima rövid szőrzet a fejen a nap ellen? Egyesek tudni vélik, hogy a nőknek azért hosszabb a hajuk (ugye rengeteg hosszú hajú férfi van, volt, és még divat is volt, a férfierő egyik jelképe), hogy a hátukon a vízben utazó csecsemők abba tudjanak kapaszkodni. Nos, akinek van ilyen korú gyereke és legalább 3-5 vagy több kiló, próbáljon meg úgy úszni, hogy egy csecsemő, ami az embereknél már nem képes folyamatosan, tudatosan kapaszkodni, csak reflexszerűen, a vizes hajába kapaszkodik, rángatja, húzza folyamatosan hátra a fejét! És próbáljon meg úszva így menekülni mondjuk egy vízi ragadozó elől elől! Az elmélet arra hivatkozik, hogy a csecsemőknél van a Moro-reflex, ami kapaszkodást, erős kézszorítást jelent és utal a vízi eredetünkre. Igaz, de mint említettem, folyamatosan nem tudnak, cipelni kell őket, ezért is alakult ki az embereknél a "család=apa-anya-gyerek", mert felváltva tudták cipelni a kapaszkodásra képtelen utódaikat. Nem beszélve arról, hogy egy csecsemőnek járási reflexe is van. Bárki kipróbálhatja, hogy ha egy csecsemőt függőleges helyzetben tartva a szőnyegre tesz, amint a talpai érintik a talajt, járó mozdulatokat tesz, amit persze később elfelejt és csak hónapokkal később tanul újra. Megemlíthetnénk még azt is, aki látott már csecsemőket kenguruban vagy hátizsákszerű kenguruban üldögélni, hogy kb. 5 percenként a gyerek elkezd idegbetegként rángatózni és a karjait-lábait kitárva "szálló, repülő" mozdulatokat tesz, csapdos, mint a madarak a szárnyaikkal. Most akkor madarak is voltunk? Elképzelhető, hogy valamilyen módon repültünk? Nem beszélve az állandóan vizes hajunkról a vízben, mert az ugye nem vízálló, nem vízlepergető. Állandóan meg kellett volna fáznunk, amikor nem sütött a nap, és éjszakára lehűlt a levegő, állandóan ki kellett volna száradni a vékony fejbőrünknek. Miért van az akkor, hogy az afrikai bennszülötteknek fekete a bőrük és gyapjas, fekete hajuk van? Ez pont a szavannai életmódot igazolja. A sötét bőr elősegíti az izzadást és lehűlést, a sűrű gyapjas haj meg véd az erős napsütés ellen, a tág orrlyukak, amik nem igazán előnyös a vízben, a vízpára lecsapódását a belélegzett levegőből.
Másrészről a testünk 60%-a víz, ami szintén a vízi életmódra utal, ráadásul sokat izzadunk és sok sót veszítünk, amit pótolnunk kell valahogy. Kötve hiszem, hogy a bennszülöttek Afrikában vagy bárhol a szavannákon, sivatagokban, vagy pl. a jól ismert bushman-ok naponta meginnának 1-2 liter vizet és naponta 15 litert kiizzadnának rengeteg sóval együtt és azt lazán tudnák pótolni. A legtöbb bushman soha életében nem látott egyszerre egy pohárnyi vizet sem, mivel náluk nincs. A gyökereket kiásva és azokat kinyomkodva jutnak egy-két korty vízhez, nem beszélve a sivatagi népekről, akik ezek szerint az óceáni víztömegek után elég jól hozzászoktak az állandó szárazsághoz és szomjúsághoz. Náluk más az anyagcsere, a víz- és sókiválasztás, raktározás, ami azt bizonyítaná, hogy ezek az emberek nem a vízből másztak ki, inkább a szárazabb, vízben szegényebb szavannákról kerültek oda. Tehát a fekete bőr és gyapjas haj is pont a szavannára való. Nem szólva a sivatagokban élő, vándorló népekről. Omega 3-6-ot csak tengeri halak tartalmaznak, ami szükséges az agy fejlődéséhez embernél. Ha sós vizekhez vagyunk szokva, miért halászunk édesvizű folyókban, tavakban és miért fejlődünk ki és élünk vígan az 5-6-szor kevesebb Omega 3-6 zsírsavak nélkül is ott, ahol nincs tenger vagy óceán? Ennek alapján minden tengeri halat fogyasztó állatnak emberré, emberhez hasonlóvá kellett volna válnia, vagy a többségnek.
A vízimajom elmélet szerint nagyon sokan vízpartra vágynak nyaralásképpen, de ez csak kb. 100 éve van így, amióta divatba jött és lehetőség nyílt a nyaralásra. azelőtt senki sem nyaralt, még a falujukat sem hagyták el. Azonkívül igaz, hogy sokan víz mellé vágynak, de NEM feltétlenül a vízbe! Arról szoktunk álmodozni, hogy egy homokos tengerparton üldögélünk pálmafák! alatt, az óceánt bámulva, vagy hajón szelve a hullámokat, és NEM a tenger közepén úszkálva, egy a vizes hajunkba kapaszkodó kövér csecsemővel, aki, mivel nem tud kapaszkodni tudatosan és a hájasabb teste nagyobb ellenállást fejt ki amikor valaki a hátán húzza magával, sokkal könnyebben lesodródhat, főleg menekülésnél, amikor nem feltétlenül az az első szempont, hogy a lebegő kövér csecsemőért visszaforduljunk, miközben egy krokodilcsapat üldöz. Ez lehetne annak a bizonyítéka is, hogy az első szárazföldi lények az ősóceánból másztak ki a szárazföldre, majd közel az vízhez a fán üldögélve nézelődtek, nézték a végtelen tengert, amit a későbbiekben a vízhez közel élő őseink is tettek. Akik a tengerre vágynak, azok elsősorban hajóval, csónakkal, yachttal akarnak rajta közlekedni, élni, vagy keresztül-kasul áthajózni rajta, nem pedig lubickolni benne mérföldeket úszva. Az elmélet szerint azért kövérek az embercsecsemők, miközben a kismajmok meg nagyon soványak, mert a vastag zsírréteg könnyebb a víznél és a víz felszínén tartja a gyereket, és így a vízben úszva, a kövér csecsemő nem tud leesni az anyja hátáról, míg a majomkölyök igen, ezért kell jól kapaszkodnia, és könnyűnek lennie, hogy az anyját ne akadályozza a menekülésben. Állítólag - én még nem próbáltam -, ha egy kövér csecsemőt a vízbe teszünk, rögtön a hátára gördül és arccal felfelé lebeg. Oké, de meddig? Hány másodpercig vagy percig? Azután elsüllyed ő is. És miért lenne könnyebb egy kövér embernek úsznia, úszva menekülnie, mint egy soványnak? Én még nem láttam úszóversenyeken 150 kilós úszókat, és nem is mindenki alkalmas erre a sportágra, mert azok vannak előnyben, akiknek hosszabb a karjuk, rövidebb a lábuk és szélesebb a válluk. az embereknek csak egy része felel meg a követelményeknek.
3. Magasságvágy. A csecsemőknek, kisgyerekeknek van még egy "reflexük", mégpedig az, hogy mindenre fel akarnak és fel is másznak. Fotelekre, székekre, ablakokba, erkélypárkányokra, háztetőkre, vonatok tetejére, sokszor a tiltás ellenére is, aminek a következtében szoktak rendszeresen kipotyogni emeletes házakból és halálra zúzni magukat. Talán annak a maradványa ez a magasságokba törő kedv vagy reflex, hogy 3 millió évig a fán éltünk.... a szavannákon vagy ritkásabb erdőkben? De van más is. Az ember általában felfelé törekszik, egyre feljebb, magasabbra vágyik - kezdetben ágyat, széket talált ki magának, hogy ne a földön kelljen ülnie, aludnia, ennie. Kevesen szoktak vízben táplálkozni, a fürdőkádban vacsorázni. Idővel egyre magasabbra építkezett az emberiség, holott építkezhettek volna a víz alá is, ahogyan a hódok, vidrák. Több száz méteres felhőkarcolók garmadája létezik a világon és egyre több lesz, nem csak azért, mert nincs elég hely annyi embernek. Az emberek szeretnek magasan lakni, hegycsúcsokra, dombtetőkre, sziklákra építkezni, várakat, nyaralókat, ami a fán élő korszakokat idézik. A "panoráma" megfizethetetlen egy dombtetőről vagy hegyoldalból, akinek sikerül egy magasabb helyen laknia, ahonnan messzire belátja a környéket, sokak által irigyelt életet él. Amatőr és profi hegymászók ezrei próbálkoznak megmászni mindenféle hegycsúcsot csak azért, mert "ott van", maguk sem tudva, hogy igazából miért teszik. Képesek ezért az életüket is áldozni, halálra fagyni vagy zúzni magukat, mert bennük van a kényszer, hogy egyre magasabbra kel törniük. Talán mert a magasban (a fán) "biztonságosabb"? Természetesen kihívás is van benne, meg a modern társadalomra jellemző "megmutatom a világnak" vágya is, de ha csak erről szólna, akkor miért nem ússzák át az óceánt, vagy a Balatont hosszában vagy más vízi teljesítménnyel akarnák megmutatni, hogy milyen "különlegesek", ha már annyira rajongunk a vízért és oda vágyunk vissza? Azonkívül, ha kényszerből váltottunk vízi életmódra anno, mert Kelet-Afrikát elöntötte a tenger és a másik út a kihalás lett volna, akkor nem is igen kellene szeretnünk a vizet, hiszen kényszerítve voltunk a vízi életmódra, mégpedig a szavannai életmódból kiszakadva, nem szerelemből tettük.
A hegyvidéki síeléssel és más havas sportokkal egybekötött "telelések" száma egyáltalán nem marad el a vízparti nyaralások számától. Ami utalhat a hideg iránti vágyunkra, amikor is a jégkorszak egy szakaszában állatok szőrméibe burkolózva baktattunk vagy kezdetleges fatalpakon siklottunk a hóban, a jégen. Szintén rengetegen vágynak (és teszik) a hegyekbe kirándulni, üdülni, a friss levegőre pihenni, "kiszellőztetni" a tüdejüket. Talán mert a magas fákon üldögélve, ugrálva tisztább levegőhöz szoktunk, mert oda nem ért fel a szavannákon, ligeterdőkben kergetőző állatok által keltett por? Közülük nagyon sokan nem vágynak vízpart mellé, nem szeretik egyáltalán, vagy legfeljebb kisebb hegyi patakokat, tavakat részesítenek előnyben, ami nem a sós óceáni életmódra utal, inkább a vízből szerzett élelemforrásra.
Évezredek óta próbálkoznak az emberek több-kevesebb sikerrel a repüléssel is, ami alig 100 éve valósult csak meg. Azóta a légi utasforgalom évente több millió embert tesz ki. A repülés technikája 100 év alatt többet fejlődött, mint a Neander-völgyi ember szerszámkészítő technikája100 ezer év alatt. Miért akarnánk vízi élőlényként felfelé szárnyalni, meghódítani a levegőt, és még annál is tovább repülni: az űrt, a Holdat, a bolygókat, más naprendszereket, galaxisokat? Miért vágyunk a fellegekbe, más bolygókra, miért mondják az álmodozó emberről, hogy a "fellegekben" jár? Talán mert víz mellett éltünk és onnan (is) táplálkoztunk, de nem feltétlenül a vízben töltöttük a napjaink nagyobb részét..
Viszont nagyon szeretünk a föld alá is bújni, temetkezni, alagutakat, titkos bunkereket, katakombákat, templomokat, szentélyeket, végtelen labirintusokat építeni és ott élni. Talán azért, mert egykor a föld alatt is éltünk, vagy csak nem volt még elég tudásunk a magasságokhoz, csak a magas ülő- és fekvőfelületek feltalálása és készítése jelezték a világ felé, hogy nem igazán szeretünk a földfelszínen bolyongani, üldögélni, mert nem annyira biztonságos és kényelmes, mint a fákon? Vagy a barlangkorszakunk utáni sóvárgás, beidegződés utóhatása, miután az első "házakat" félig a földbe ásták, csak a teteje volt kint a föld felszínén, a jobb hőszigetelés miatt?
Az elmélet szerint sok embernek agorafóbiája van, nem akarják elhagyni az otthonukat. A kelet-Afrikát elöntő tenger, még ha szigetecskék ezreit is hozta létre, mégis csak egy nagyobb vízhez tartozott, összefüggésben volt vele. A vízimajom nem egy pocsolyában úszkálgatott, hanem mondjuk egyik szigettől a másikig, különben miért tanult volna meg úszni, ha csak egy kis szigeten elszigetelve akarta volna leélni az életét? Erre utalna a klausztrofóbia is. Ha úgy nézzük, akkor a víz is egy zárt közeg. A magasságfóbia meg az agorafóbia, klausztrofóbia persze ugyanúgy lehet csak egyszerű mutációk eredménye, nem biztos, hogy bármire bizonyíték.
4. Magas testzsír arány. Az elmélet szerint az ember bőr alatti zsírrétege és hízásra, elhízásra való hajlama is arra utal, hogy vízben éltünk, hiszen ott szigetelésként vett részt, hogy ne hűljünk ki a vízben, mint például a fóka, pingvin, stb. A szavannán élő állatoknak és a majmoknak a bőre alatt nagyon kevés a zsír, nem lenne célszerű a melegben, mert az állatok a saját levükben főnének meg, tehát mi nem a szavannáról származunk. Meleg éghajlat alatt a víz is meleg, nem túl gyakran hűlnek ki ott az állatok, maximum éjszakánként megfáznak a "vizes hajuk" miatt, azonkívül az északi sark jegének rohamos olvadása miatt a környezetvédők azért kongatják a vészharangot, mert a csökkenő számú és egyre zsugorodó jégtáblák miatt túl sokat kell úszniuk a jegesmedvéknek egyiktől a másikig, emiatt a bocsok hamarabb kihűlnek és elpusztulnak, de időnként a kifejlett állatokkal is megesik, pedig nekik aztán van zsírrétegük. A fóka, pingvin, jegesmedve csak ennivaló után kutatva megy be a vízbe, és tényleg sokat úszik, de csak egyik jégtáblától a másikig, és az ellenségeik is a vízben vannak, nem célszerű túl sokáig ott lebzselnie.
Az ember zsírraktározási képessége, ami elég magas, akár 40% is lehet, inkább arra bizonyíték, hogy hidegebb éghajlatra kerültünk elég hamar Afrikából, ahol az év nagyobb részében nincs táplálék, méghozzá valamikor a jégkorszak idejében, ahol a szőr mellett mást is ki kellett találni a hideg ellen. Nincs szükség raktározásra ott, ahol állandó a tápanyag ellátottság, márpedig a a meleg kelet-Afrikában rengeteg hal és egyéb ehető élőlény él a vízben is, minek raktározni meg melegíteni? Állítólag az anyukák/nők a dagadt, hurkás csecsemőkhöz jobban vonzódnak, főleg vidéken, és sokszor túl is etetik a gyerekeiket, ezzel megalapozva nekik az életen át tartó kövérséget. Sok anyuka meg nem győz egymásra licitálni, hogy kinek született nagyobb súllyal, kövérebben a gyereke, mert szerintük egy kövér csecsemő az anya büszkesége. Ez viszont csak azt bizonyítja évszázadok óta, hogy a gyerek gazdag családba születik-e vagy éhező, szegény családba. Egy dagadt csecsemő nem igazán szerencsés a szavannán, ragadozó elől menekülve az anyába kapaszkodva, mert jelentősen lelassítja az anya menekülését, és könnyebben is leesik róla az anyuka gyakori helyváltoztatása közben. A vízben viszont nem tud leesni, csak belecsobbanni, bár a vízben úszva menekülni egy kövér anya vizes hajába kapaszkodva, miközben félig kinn van a vízből a kövér, kapaszkodásra alig képes csecsemő, akivel emiatt csak lassabban, óvatosabban lehet úszkálgatni, eléggé nehezítő körülmény. Logikusabbnak hangzana, ha a víz alatt "utazna" a dagadt, hurkás csecsemő, mivel mi emberek képesek vagyunk a szánkon át is levegőt venni és kis ideig akaratlagosan is visszatartani a levegővétel (de nem annyi ideig, mint egy delfin, fóka, pingvin, és nem is egyformán vagyunk képesek rá, tanulni, gyakorolni kell, ezért nem igazán biztonságos a víz alatt), de nem ott utazik, hanem egy úszó ember hátán, az úszó ember vizes, elnehezült hajába kapaszkodva félig-meddig. Ez legalább annyira megnehezíti az anya dolgát menekülés esetén és felettébb kellemetlen lehet, nem szólva arról, hogy ha egy gyerek éveken keresztül húzza naponta órákon át egy ember haját, akkor bizony nagyon hamar elveszítené a hajkoronáját, mert a fejbőr is állandóan ázna és kilazulnának, kiáznának a hajszálak. Nem véletlenül mondogatják a szakemberek évtizedek óta, hogy tilos minden nap hajat mosni, akármilyen bőrbarát is a sampon, mert jelentős hajhullás lesz a vége.
Az elmélet szerint félünk az erdőtől, sok mese, rémtörténet szól arról, hogy a sötét erdőben a gonosz uralkodik és ott mindenféle veszély leselkedik az emberre, meg más fajokra, főleg éjszaka. Ez érthető, mert mi az afrikai szárazabb szavannán éltünk, a ritkásabb, világosabb fás-bokros-ligetes területeken, ahol éjszakára biztonságosabb volt fára mászni és ott aludni, mint a föld felszínén, és nem a buja trópusi dzsungelben (bár ott is élnek majmok, de a fákon, nem nagyon jönnek le a földre sétálgatni) vagy az északi hatalmas fenyvesekben.
5. Az agy fejlődése. Az elmélet szerint az emberi agy fejlődéséhez sok Omega 3 és 6 zsírsav kell, meg fehérjék tömkelege, ennek hiányában fejlődési rendellenességeket eredményeznek (ami igaz is), és az emberiség elég sok halat fogyaszt, utalva az egykori vízi élet hatásaira. De ezek a zsírsavak csak tengeri halakban találhatók meg, viszont tenger kevés országban van, és a folyami, tavi halakat is halásszák, nem is kis mértékben. Nekik akkor felesleges lenne szeretniük és fogyasztaniuk a halat. Mivel a majmok jobbára növényevők, ezért az embereknek, amikor áttértek a halevésre a vízi életmód miatt, állítólag jelentősen megnőtt az agyuk és az intelligenciájuk. De az agy fehérjeszükséglete miatt nem csak halhúsra volt szükség, hanem emlősök húsára is, amit csak a szavannán találhattak meg nagyobb mennyiségben, különben a többi tengeri halat fogyasztó állatfajok agyának is meg kellett volna nőni, és a többi, sok fehérjét fogyasztó fajnak is meg kellett volna okosodnia, mint az embernek. Miért pont és csak a miénk kezdett el fejlődni a hús hatására, vagy valami máséra? talán az eszközök fokozott használata és az ehhez szükséges kreativitás és a húsfogyasztás növelése miatt? És mi van a nagyorrú majmokkal, meg a bonobokkal, akik szintén vízi életmódot élnek, hússal is táplálkoznak, akár 20 métert is tudnak víz alatt úszni, vissza tudják ők is tartani a levegőt? Ők miért nem váltak emberré, vagy hasonló fejlettségű, intelligenciájú fajjá? Talán mert a véletlenszerű és/vagy célszerű genetikai változások nagyobb mértékben befolyásolták a fejlődés irányát, mint a hús meg az Omega 3? És miért pont a szavannai életmódot folytató csimpánzok genomja áll a legközelebb az emberi faj genomjához? Csak 1,4% az eltérés a kettő között.
6. A beszéd képessége. Beszéd képessége, lesüllyedt gége, nem szeparált nyelőcső és légcső. Persze, hogy a csecsemők jól érzik magukat a vízben, hiszen 9 hónapig abban úszkálnak, hártyával benőtt orrnyílásokkal, ami az első levegővétellel és sírással szakad fel (és tágulnak ki a tüdőerek, telnek meg levegővel). De egy csecsemőnek nem csak a nyelőcsöve és légcsöve az, ami össze van nyitva, hogy egyszerre tudjon szopni is és levegőt venni, hanem a szívének egy része is, a kamráknak nincs válaszfala még, a kisvérkör, a tüdő irányába történő keringés sem működik a magzatvíz miatt, és csak később forr össze a lyuk a pitvarban, ha nem akkor kell műteni. Ez minden más emlősnél is így van, különben a magzatvízbe fulladna a magzat. A többi vízi faj miért nem tud beszélni, mint az ember, csak kommunikálni hangokkal, ha állítólag a vízi életmód miatt alakult ki az emberi fajnál a beszéd, ugyanis a víz alatt nem nagyon lehetett mutogatni, pózolni? Mert nem csak az akaratlagos lélegzet visszatartás meg a szeparált légutakon múlik, meg az állcsúcson a beszéd képessége, hanem az agykéreg létezésén, a szürkeállomány létrejöttén és a szürkeállomány területén kialakult beszéd-, beszédértés központ miatt is, meg az embercsoportok közösen végzett, megtervezett tevékenységeinek összehangolása miatt is, amihez nem elég csak sok húst, halat meg Omega 3-at enni. Hogy a szembeforduló hüvelykujjról ne is szóljak, ami a vízben nem igazán hasznos, de a szavannákon, eszközök biztos használatakor vagy készítésénél viszont igen, vagy a vízi élőlények egy részénél fellelhető hártyás ujjak maradványának hiányáról, ami állandó és víz alatti úszásnál nagyon fontos lett volna.
Bár sok dologra logikus magyarázatot ad a vízimajom elmélet, de sok kérdést megválaszolatlanul hagy és nem egyértelmű magyarázattokkal szolgál. Nem vetném el teljesen az elméletet, de nem is kiáltanám ki az abszolút mindent egyértelműen, kétségkívül megmagyarázó elméletnek. Inkább arra hajlanék, hogy ebben is lehet valami igazság, de az igazi, mindent megmagyarázó, kétségeket eloszlató és bizonyító erejű elmélet az emberiség eredetét illetően még várat magára. Addig csak találgathatunk.
Élvezi vagy utálja?
