Mi lenne ha....?
Rengeteg témában fel lehetne tenni ezt a kérdést, én most a nők szellemi munkájának a hiányára hívnám fel a figyelmet, és annak a társadalomra nézve káros következményeire.
Ha nem lenne szentségtörés, bántóan tapintatlan és "kegyeletsértő", akkor minden, valamilyen betegségben haldokló férfinak, aki a halálos ágyán kétségbeesetten felteszi (jogosan) a következő kérdést, miszerint miért nem találnak már ki a kutatók valami ellenszert, hiszen ezért tanultak, ezért fizetik őket, bátran meg lehetne felelni nekik az igazsággal: azért, mert több milliárd nőnemű ember cselédmunkát végez ahelyett, hogy az agyukat, szürke állományukat valamilyen értelmes munkára, alkotásra, feltalálásra használnák. Azért, mert a kedves felesége és az emberiség felét - közel 3,5 milliárd - kitevő nők legalább 70%-a (2,5 milliárd nő) otthon ül, ész nélkül szaporodik, mint egy két lábon járó inkubátor, mindenes cselédként szolgálja a családját éjjel-nappal, nem tanul, nem dolgozik, csak haszonállatként tartják a férfiak.
Óvatos becslések szerint a 75 millió lány nem kap semmiféle oktatást, csak azért mert lány. Sokszor csak annyi a probléma, hogy az eredetileg fiúknak épített iskolákban nincs a lányok számára mosdó, vécé. Gyakorlatban ennél több a semmilyen iskolai oktatásban nem részesülő lányok száma, akiket csak cselédkedni, szolgálni, engedelmeskedni tanítanak meg, és a nemlétező gyermekkoruktól véglegesen megfosztva 9-10 évesen férjhez adják/eladják néhány tehénért, tevéért, hogy aztán egy részük belehaljon az a nászéjszakába vagy az első gyerek szülésébe.
Közel 3,5 milliárd nőnek a 70%-a otthon ül ilyen vagy olyan okból kifolyólag, mások tartják el őket, mások fizetnek helyettük közterheket. A legszomorúbb, hogy felsőfokú végzettségű nők is csak férjfogásra használják az egyetemeket, főiskolákat és diploma után eszük ágában sincs dolgozni, visszaadni valamit a társadalomnak, inkább otthon maradnak rengeteg felesleges gyereket szülni, sütiket sütögetni, családot szolgálni, ami - saját bevallásuk vagy ostobaságuk szerint - "boldoggá teszi" őket. Ilyen esetekben jegyezte meg Moliére több, mint 200 évvel ezelőtt, hogy "a tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba". Még szomorúbbá és értelmetlenné teszi ezt a gyakorlatot az a tény, hogy amíg ezek a nők diplomával cselédkednek otthon, a világ számos részén rengeteg nőt gyilkolnak, büntetnek meg csak azért, mert tanulni, dolgozni szeretnének, önálló életet élni és valami hasznosat cselekedni, amit örökségül hagyhatnának az emberiségre. (Lásd: Malala Yusafzai)
Belegondolt-e már valaki abba, hogy ezek a nők hány olyan értelmes, dolgozni vágyó ember elől vették el a tanulás lehetőségét, akik alkotni, dolgozni akartak volna a diplomájukkal és visszaadni valamit a társadalomnak? És mindezt azért, hogy olyan munkákat végezzenek otthon, amiket évezredek óta végeznek analfabéta, tanulatlan nők, aki sem írni, sem olvasni, sem számolni nem képesek, még arról sem tudnak, hogy ilyen egyáltalán létezik?
Belegondolt-e már valaki abba, hogy egy orvosnak tanult, de a szakmáját nem gyakorló nő, mondjuk 25-65 éves kora között hány ember életét nem menti meg, hány embert nem gyógyít meg, mert inkább otthon ül és egy analfabéta cseléd munkáját végezve a családjára, a családja helyett végzi a piszkos-mocskos munkát?
A mai, technikailag igen fejlett világunkban kijelenteni azt, hogy hülyékre (tanulatlan nőkre) szükség van, hogy okosokat (okos férfiakat) neveljenek, nem csak felelőtlenség, de kifejezetten hülyeség, nonszensz is, mert tanulatlan szülők-család gyerekeiből igen ritkán válnak diplomás tudósok. A kivételek meg a szabályt erősítik, olyannyira, hogy az ilyen eseteket szenzációként hirdetik a sajtóban. Az meg még inkább nonszensz és értelmetlen luxus, felesleges pénzkidobás lenne, hogy csak azért oktassunk rengeteg pénzért éveken át nőket egyetemeken mások elöl elvéve a helyeket, hogy aztán otthon ülve "okos gyerekeket" gyártsanak és gyakorolhassák velük az ábécét meg az egyszeregyet, amit a tanítónéni az iskolában amúgy is megtanít nekik.
Belegondolt-e már valaki abba, hogy ha az elmúlt 30 évben az a kb. 2 milliárd nő - aki nem kapott oktatást, akit nem engedtek dolgozni vagy diploma után szándékosan nem dolgozott egy napot sem -, mondjuk a rákkutatásban tevékenykedett volna (vagy akármelyik halálos betegség kutatásában), akárcsak asszisztensként is, nem feltétlenül kutatóként, akkor most HOL TARTANÁNK?
Belegondolt-e már valaki abba, hogy ha az elmúlt kb. 3000 évben (a görög tudósoktól számítva) pontosan annyi nő végezhetett volna szellemi munkát, kutatásokat, mint ahány férfi, akkor most hol tartanánk?
Természetesen megjósolni azt, hogy pontosan hol tartanánk, még elméleti síkon sem lehet, de két dolog halálbiztos: NEM itt tartanánk, ahol most, és NEM hátrébb! Lehet, hogy csak egy lépéssel lennénk előrébb, de annak is elég nagy a valószínűsége, hogy már tényleg senkinek sem kellene rákban meghalnia, vagy egyáltalán nem is létezne a rák, ahogyan a 800 ezer, emberiséget érintő és egyre csak növekvő számú betegség zöme sem.
Belegondolt-e már valaki abba, hogy ha mindaz a pénz, amit mondjuk csak a második világháború óta költöttek olyan nők egyetemi, főiskolai oktatására világszerte, akik a diploma megszerzése után gyorsan férjhez mentek, letették a lantot és soha egy napot sem dolgoztak a szakmájukban, most ITT lenne Magyarországon, akkor mi lenne? Megmondom. Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne, ahol még a járdák is színaranyból lennének.
Magyarországon, ami civilizált, felvilágosult, demokratikus országnak számít, csak 24 női tagja van a Magyar Tudományos Akadémiának a 354 akadémikusból! És ez nem azért van, mert a nőknek "más" az agyuk, "másképpen gondolkodnak" (hímsoviniszta álláspont), hanem azért, mert még mindig ők maradnak otthon hosszú évekre gyerekeket nevelni, vagy adják fel a kutatást az esküvőjük után, mert a társadalom, a család ezt követeli meg tőlük, mert "ez a dolguk", "csakis az ő dolguk" a család kiszolgálása, a gyerekek napi 24 órás nevelése. Amikor 3-10 év kihagyása után visszamennek kutatni, dolgozni, mindent elölről kell kezdeniük és már nincs elég idejük elérni a professzori fokozatot, ami az MTA tagsághoz kellene. Statisztikai adat, hogy kb. 35 éves korig a tudományos életben a nők-férfiak aránya egyenlő, utána mintha ciánoztak volna. 35 éves kor után már a tudománynak teljesen elkötelezett nők is családot akarnak, ami miatt képesek a munkájukat feláldozni, mert a nőket alsóbbrendűnek tekintő társadalmunk azt hangoztatja és tanítja, hogy a nők munkája A "feláldozható", nem a férfiaké, még akkor is, ha a nő három doktorival rendelkező egyetemi tanszékvezető, a férfi meg csak kamionsofőr, mert a nők munkája sosem érhet annyit, mint egy akármilyen férfié. Természetesen itt NEM a hagyományos, a férfiak tehermentesítése érdekében a nők számára kijelölt és megkövetelt "nélkülözhetetlen, fontos, értékes", valójában alantas, alulfizetett NŐI MUNKÁKRA, a háztartási cselédkedésre gondolok!
A legszomorúbb az egészben, hogy még az intelligens, tanult nők is elhiszik ezt a maszlagot és engedelmeskednek a nyomásnak, pedig nekik kellene példát mutatniuk és megálljt parancsolni a férfiaknak. Akik meg nem maradnak otthon évekig, azok "lelkiismeret furdalást", "bűntudatot" éreznek, mert nem "igazi nők", amiért nem szolgálják a családot kutyaként, ezért ész nélkül kompenzálnak otthon, amiért valamilyen hasznos tevékenységet végeznek a társadalom, a tudomány számára és nem otthon ülnek a konyhában a gyerekeik mellett, amire bármelyik analfabéta nő is képes bárhol a világon - és voltak képesek évezredekig. Pedig csak annyit kellene tudatosítaniuk magukban, hogy ők is emberek, az emberi faj génkészletével rendelkeznek, ezért mindarra képesek, amire a hímneműek és fordítva. És ha így van, akkor NINCS olyan, hogy előre meghatározottan "valamire születtek"! Szükségtelen ostorozni önmagukat, amiért nem egy ostoba, korlátozásokon és büntetésen alapuló rendszer szerint élik az életüket, cselekszenek! Önrendelkezési joga van minden egyes embernek, a nő-férfi szerepkör a társadalom által kitalált, bevezetett és sokszor erőszakosan erőltetett agyszülemény, ami súlyosan korlátozza a nők szabadságát, függetlenségét, önrendelkezési jogát és kizárólag a férfiak érdekeit szolgálja teljes mértékben.
Egy példa: Phiona Mutesi Ugandából, aki 9 évesen analfabétaként egy nyomornegyedben tengődött szintén analfabéta anyjával és testvéreivel. Valószínűleg ugyanaz a sors várt volna rá, mint anyjára, a testvéreire meg a többi analfabéta kislányra, akiket gyerekkorban férjhez adnak és évente világra pottyantanak egy gyereket, amíg bele nem halnak. Phionának "szerencséje" volt; egy misszionárius, aki fiúkat(!) tanított sakkozni, valahogyan észrevette, hogy a kislány értelmes, és neki is megmutatta a sakkot. Kiderült, hogy a kislány nagyon is tehetséges, elkezdett vele foglalkozni, aminek következtében - és rengeteg, lányokat akadályozó, elgáncsoló előítéleteken, nehézségeken keresztül - a most 24 éves Phiona lett az első ugandai női sakkmester. Életéről könyv is és film is készült, Katwe királynője címmel. Vajon HÁNY MILLIÓ Phiona létezhet Bangladesben, Afganisztánban, Jemenben, Szíriában és a többi, nőket elnyomó társadalomban, akik 10 éven belül felfedeznék vagy már 10 éve felfedezték volna valamilyen halálos betegség(ek)re az ellenszert???
Mindezek után üzenem a halálos betegségekkel küszködő embereknek, hogy azért nincs megoldás a problémájukra, mert nincs elég kutató (elméletileg a kutatás bármennyi embert tudna foglalkoztatni), aki 800 ezer betegséggel és azon belül több száz halálos betegséggel képes lenne érdemben foglalkozni. Azok a nők, akiknek a fejében ott lenne a megoldás, éppen vizet hordanak valahol, vagy a 15-ik gyereküket hozzák a világra analfabétán, tudatlanságban leélve az életüket úgy, hogy még az iskoláról, mint oktatási intézményről sem hallottak soha. A világ nagy része NEM kíváncsi az emberiség felének, a nőknek a tudására, senkit nem érdekel mit tudnak, mit tudnának, senkit nem érdekel, hogy Marie Sklodowska-Curie-k és Sofia Kovalevskaya-k vesznek el az analfabéta tömegben, csak az érdekli őket, hogy engedelmes cselédként, tudatlanul szolgálják a férfiakat a férfiak legnagyobb megelégedésére, kényelmére. Emberek milliói halnak meg, mert kb. 2,5 milliárd ember nem használja semmilyen értelmes, hasznos dologra a szürkeállományát, csak állatként vegetál és szolgál. A férfiak inkább hagyják elveszni a több milliárd nő szürkeállományában rejlő tudás, tehetség, alkotás, felfedezés lehetőségét, minthogy lemondjanak az ingyencselédjeikről, szolgáikról, az általuk biztosított kényelmükről, nyugalmas életükről. Az emberi társadalom még mindig nem veszi észre, nem akarja, nem hajlandó észrevenni, hogy saját magának árt vele a legjobban, ha az emberi faj, az emberi társadalom felét, a nőneműeket szándékosan, erőszakkal kihagyja, ki akarja hagyni az oktatásból, alkotásból, felfedezésből, tudásból, azaz a szellemi életből.
Ha ez nem sírnivaló, akkor mi az?
Lehet, hogy ők találják majd fel a rák ellenszerét....ha nem mennek GYES-re húsz évre.
