Gondolkodó Ember

"Más voltam én már mint gyerek. Mást láttam mint a többiek"

Az áldozathibáztatás háttere, okai.

Az áldozathibáztatás háttere, okai.

 

     Gyakran halljuk, olvassuk a médiában, hogy az első kérdés, amit feltesznek egy megerőszakolt nőnek: „Miért mentél fel/el vele?”, vagy „Miért vettél fel miniszoknyát és kivágott blúzt?”

- (mert valamit fel kellett venni). Még jó, hogy azt nem kérdik meg, hogy miért nézett rá egyáltalán egy férfira vagy miért kezdett el egy férfival beszélgetni, hiszen tudhatná, hogy a társadalmunkban ez egyet jelent a gyere, kefélj meg-el?

     Néhányan ugyan felháborodnak a megerőszakolt nőknek feltett kérdéseken, de sajnos nagyon sokan inkább egyetértenek ezzel a gyakorlattal. „Te kerested a bajt, nem ültél otthon lefátyolozott apácaként, hát ne csodálkozz!”.
     Igazságtalannak és részben igaznak hangzik, miközben a helyeslők, egyetértők tábora nem is gondol bele, hogy miért is ért egyet valójában, mi az oka annak, hogy az áldozatot látják bűnösnek, miközben a valódi bűnöst felmentik, hogy jaj szegény, nem tehet róla, ő csak reagált a provokálásra, ő csak azt hitte, hogy...!! Miért jut eszünkbe azonnal az és hisszük azt szentül, amit az iszlámok, hogy nemi erőszak csak a nő provokatív viselkedése miatt történhet, sehogyan másképp, ezért a nőt kell büntetni, megkövezni, kiközösíteni, a tettesnek meg megsimogatni a buksiját? A nemi erőszaknak egy része tényleg szexuális indíttatásból, szórakozásból történik, de egy másik része a hatalom fitogtatásról vagy éppen a nő megbüntetéséről szól, a megszégyenítéséről, megalázásáról. Az utóbbi esetben milyen cselekedetet kell elkövetnie egy nőnek, hogy rászolgáljon, kiérdemeljen egy ilyen büntetést? Mert nemet mondott neki? Elsózta a levest? És miért van a joga a férfinak bármiért is megbüntetni? Ezen elgondolkodott már valaki?

     Egy pár évvel ezelőtt a híradóban azt nyilatkozta egy bűnügyi szakember, hogy „ha kihozom az autómat a garázsból az utcára, onnantól már az én felelősségem, ha ellopják!”. Helyben vagyunk. Ez ugyanaz, mint nemi erőszak esetén. A becsületes embernek nincs joga a vagyontárgyait (ékszer, kocsi, ruha is ide tartozik) használni nyilvánosan, félelem nélkül használni, nem attól rettegve, hogy mikor veszik el tőle az óráját, nyakláncát az életével együtt, ellenben a becstelen bűnözőknek joguk van rájuk vadászni, joguk van elrabolni mindent, ami csak megtetszik nekik. Azaz, ha van valamid és nem nincstelen vagy, megérdemled a büntetést, amiért nem vagy szegény, megérdemled, hogy elvegyék tőled. Akár az életeddel együtt. Mi majd csak azután intézkedünk és büntetünk, mondjuk kap két évet felfüggesztve a rablógyilkosod.

       Az összefüggés a két eset között nem más, mint a TÁRGY. Civilizációnk, társadalmunk ugyanarra az alapra épült, mint a természetben élő összes faj léte: az erősebb elnyomja a gyengét és diadalmaskodik felette, megeszi, túlnövi és akár ki is pusztíthatja az elnyomás eredményeként. Ez a természetes kiválasztódás. Ha bárki is végigolvassa a világ történelmét a mai nappal bezárólag, kénytelen egyetérteni ezzel az állítással, mert hazudna és ostobának nézetné magát, ha tagadná. Az emberi faj gátlástalanul és sokszor ok nélkül vagy pitiáner, semmilyen értelemmel nem bíró okok miatt (pl. egy másik focicsapatnak szurkol) képes halomra pusztítani a fajtásait (és más fajokat is) olyannyira, hogy ilyen mértékű/mértéktelen pusztítást egymás között eddig még nem sok faj produkált.

     Hiába vagyunk „okosabbak”, hiába vagyunk gondolkodó lények, ez az alap maradt és sajnos, maradni fog, hiszen mi is az állatokhoz tartozunk. Még a közelében sem vagyunk annak a megoldásnak, még gondolat szinten sem, hogy hogyan működjünk mi, emberek, egyedüli fajként az evolúció ellenében.

     A legnagyobb baj ezzel a természeti törvénnyel, hogy mi, emberek, egyedüli fajként továbbgondoltuk és kitaláltuk még hozzá a diszkriminációt is, azaz a megkülönböztetést, és jó okokat, de főleg ürügyeket találtunk is az igazolására, attól függően, hogy az adott „erősek csoportjának” mi volt éppen az érdeke. Minden „gyengét” nem lehetett elpusztítani, eléggé macerás lenne és hosszan tartó, és ha csak erősek maradnának, kizárólag az egymás elleni harcról, egymás elpusztításról szólna az életük és senki sem élne túl sokáig. Ki kellett hát találni valamit, hogy a gyengék nagyobb részét „hasznosítani” lehessen, fel lehessen használni önös célok érdekében, és ehhez a legjobb módszer az elnyomás, megfélemlítés, példát statuáló kivégzések, és a megrettent gyengéket máris lehet harcba küldeni, piramist építtetni, földet műveltetni, bányában dolgoztatni, és kiszolgáltatni magunkat velük, egyszóval el lehet őket nyomni, alá lehet rendelni, rabszolgát csinálni, akiknek az élete semmit nem számított, mert sokan voltak, mindig volt szaporodással utánpótlás, emiatt simán lehetett tárgyként, tulajdonként kezelni őket, két lábon járó szerszámmá, eszközzé degradálni, megfosztani az emberi méltóságuktól, illetve elfeledtetni velük néhány generáció alatt, hogy ők is emberek elvileg. És ugyebár a tárgyakat, tulajdont, eszközöket lehet adni és venni is. Ugyan ki akadályozná meg ebben az erőseket? A gyengék? Sajnos, a gyengéknek az agyuk is gyenge volt, ezért csak ritkán jutott eszükbe, hogy ők vannak többségben és a többség győzhet, 'sok lúd disznót győz’ alapon megváltoztathatnák az elnyomott helyzetüket.

      Mivel a gyengék képtelenek voltak magukat megvédeni az erősektől, és senki nem akart segíteni nekik, megvédeni őket, de ez nem is lett volna lehetséges, és mint tudjuk, a törvények, amiket az erősek hoznak, az erőseknek kedveznek, nem a gyengéknek. Manapság is. A természetben nem túl örvendetes és hasznos tulajdonság gyengének lenni, hiszen az az egyén vagy az utódai életébe kerül, vagy kénytelen messzire elmenekülni és új falkát, területet keresni magának. Nálunk, embereknél teljesedett ki e tulajdonság bűnné és szégyenné, megtetézve a szegénység bűnével és szégyenével, mivel értelemszerűen az erősek – akik a gyengéket elnyomják, uralkodnak felettük és dolgoztatják –, válnak gazdagokká, hatalmasokká, királyokká, uralkodókká, „arisztokratákká, nemesekké”.

     Tehát az erősek „létrehozták” automatikusan az elnyomás mellé a megkülönböztetést is, hiszen már önmagában a gyengék és erősek szétválasztása is az, és ez a forrása és egyenes következménye a napjainkban létező mindenféle diszkriminációnak.
      Automatikusan a társadalmunk alappillérjeivé váltak, mivel úgy néz ki, mindenki egyöntetűen elfogadta (ma is) az erős=jó, a gyenge=rossz alapelvet. A gyengéket, a szegényeket, az öregeket és a gyerekeket semminek tekintették, hiszen segítségre szorultak. És mivel segítségre szorultak az önfenntartásban, ezért nem is lehettek alkalmasak arra az erősek szerint, hogy a saját életükről döntsenek, rendelkezzenek, hogy a saját életük egyáltalán a sajátjuk legyen, hiszen hogy is dönthetne egy gyenge a saját sorsáról, ha még élelmet sem képes találni, sem pedig megvédeni azt, meg még magát is?

Hol volt már a tekintélyes Öregek/Vének Tanácsa, amikor még a hosszú élettapasztalat bölcsessége számított értéknek?

     Nem kellett sokáig várni és hamarosan az erős férfiak összekombinálták mindezt és hozzácsapták a nemi diszkriminációt is, mivel rájöttek, hogy a folyamatos elnyomás, előzetes megkülönböztetések és bizonyos körülmények hatására sokkal több „erős férfi” létezik, mint „erős nő”, tehát a női nem képviselői jobbára a „gyengék táborát” gyarapítja. Nem volt más hátra, mint egy külön elnyomott rétegként tekinteni az elnyomott gyengék csoportján belül, így lettek a nőnemű emberek duplán elnyomva, mert őket még a gyenge férfiak is elnyomták. Sajnos, minden ellenállás nélkül be is következett, mert az a csekély számú erős nő is beadta a derekát és nem valószínű, hogy valaha megpróbáltak ellenállni. Már csak az maradt hátra, hogy a férfiak nagyon gyorsan rájöjjenek, hogy az elnyomott gyenge nők másra is használhatók, mint 'csak' munkára, cselédkedésre, kiszolgálásra, tenyészkancának (fiú utód a nagy és erős férfiaknak), hanem még valami nagyon fontosra is, ha nem a legfontosabbra: szexuális játékszernek, szexuális segédeszköznek, a szex tárgyának, örömforrásnak, szórakozásra, kikapcsolódásra! Ettől a perctől kezdve a nőnemű, ellenállást nem tanúsító emberek sorsa megpecsételődött és nemsokára háremekben, bordélyokban és szexrabszolga-kereskedők karmaiban találták magukat, meg a piacokon, ahol ugyanúgy adták-vették őket, mint a haszonállatokat..

     Természetesen a tárgy az tárgy, a nők beszélő, két lábon járó vaginákká degradálódtak a beszélő szerszámok mintájára, és ugyebár a tárgyakat adjuk-vesszük, használjuk kedvünkre. Miért ne lehetne a gazdag erősnek sok szexuális segédeszköze, játékszere, szexrabszolgája, és miért ne lehetne rengeteg utódja, amivel uralkodó dinasztiát alapíthatna, ha megteheti? A tárgyakkal, amelyek a tulajdonaink és amiket annak a rendje módja szerint megvásároltuk, azt tehetünk amit akarunk. Használhatjuk tönkremenésig, eladhatjuk, kidobhatjuk, elpusztíthatjuk. Ezt is tették a férfiak. Elkezdték hát a saját kényük-kedvük, ízlésük szerint öltöztetni, cicomázni a nőnemű tárgyakat, hogy kellemesen szórakozhassanak, a nőneműeknek meg nem volt más dolguk, ha jót akartak maguknak, mint engedelmeskedni és még kívánatosabbá, még szebbé varázsolni magukat, hogy a gazdájuk ne dobja ki, ne unjon rájuk, ne adja el egy rosszabb tulajdonosnak vagy ne bántalmazza, büntesse meg őket az engedetlenségükért, érdektelenségükért. Ha jól néztek ki és a gazdáik a kedvüket lelték bennük, azért jutalom járt, kitüntető figyelem, jobb ételek, jobb körülmények, az utódaik az uruk, parancsolójuk örökösei lehettek.

     A gyenge nők elkezdtek úgy viselkedni, öltözködni, hogy az a férfiaknak, a leendő gazdáiknak, tulajdonosaiknak tetsszen, ahogyan a gazdáik akarták, parancsolták. Úgy ugráltak, ahogyan a férfiak fütyültek, nem volt más „hatalom” a kezükben, csak a vaginahatalom. Mindenük és egyetlen vagyonuk a külsejük, a testük lett, csak ezzel tudtak élni, mindent csak azért tettek, azért éltek, és úgy éltek, hogy a férfiaknak jó legyen és tessen. A férfiak meg hozzászoktak, hogy a gyengébbeknél is gyengébb nőneműek és a külsejük, életük, tetteik csak és kizárólag miattuk, értük van. A külsejükkel próbálták és próbálják ma is manipulálni a férfiakat, akik ezen jól szórakoztak, mert tudták, hogy így is rajtuk múlik minden, nem a nőkön. Ha ők nem mennek bele a nők játékába, akkor semmi sem marad a nők számára. A magát kérető, vonakodó szűzlány a férfiak vadászösztönének, tulajdonszerzési vágyának és a szexuális izgalma felkorbácsolásának eszközévé vált, hiszen ha egy férfi „tisztességesen” akart megkapni egy nőt, meg kellett vásárolnia, azaz szerződést (házasságot) kellett vele kötni és az apjától vagy más tulajdonosától megvásárolni. A gyenge nőknek nem maradt semmi, csak hogy sikerüljön gazdag erős tulajdonost találni maguknak a külsejükkel.

      Egy idő után aduplán elnyomott gyengébb nők, a sorozatos cselédmunka, szaporodás és rossz körülmények miatt még gyengébbekké váltak és már nem is akartak újra erősek lenni, már réges-rég elfelejtették, hogy valaha ők is erősek, szabadok, függetlenek voltak. Nem maradt más hátra, hogy az elnyomott, gyenge és szegény férfiak is az uraikká, parancsolóikká, tulajdonosaikká, gazdáikká váljanak, akik ugyanúgy vásárolták a nőnemű tárgyakat, ahogyan a gazdagok, csak nem abban a kategóriában. Nem maradt más a nőneműek számára, hogy a szegény és gyenge, erősek által elnyomott, rabszolgává tett férfiaknak is megpróbáljanak mindenáron a kedvükre tenni. Tömegével kezdték cicomázni magukat, kelletni, hogy kívánatosak és „elérhetetlenek” legyenek, hiszen a gyenge férfiaknál is gyengébb nők élete, boldogulása minden tekintetben kizárólag a férfiaktól függött, ezért a külsejük felturbózása mellett – akiknek erre kevesebb lehetősége volt, vagy még ezzel együtt sem voltak eléggé kívánatosak – kénytelenek voltak tökéletesen megtanulni a szarpucolás, etetés, kiszolgálás „művészetét”, hogy hátha akkor a cselédkedésük minőségével a gyengébb, szegényebb férfiak közül a kevésbé gyengébbet, szegényebbet sikerül kifogniuk. Mindent be kellett vetniük a „siker” érdekében ruhákkal, cicomákkal, arcfestékkel, frizurákkal, mély dekoltázsokkal, fűzőkkel, kipárnázással, bokavillantásokkal, egyebekkel, így az elnyomott gyengébbek közé tartozó férfiak is hozzászoktak, természetessé vált számukra, hogy még rabszolgaként is többek, jobbak, erősebbek a nőknél, és többet érnek náluk, a nők szemében ők(is) számítanak erőseknek. A nők meg ész nélkül pedáloznak, hogy őket, az erős-gyenge férfiakat szolgálhassák, és megtesznek mindent a külsejükkel, viselkedésükkel, hogy felkeltség az erős-gyenge férfiak figyelmét is.

     A mai napig ez a helyzet. A nők cselédkednek, szaporodnak, elismerik uraiknak, gazdáiknak a férfiakat, „felnéznek” rájuk, „tisztelik” hason csúszva, négykézláb az erős, nagy férfiakat, akiknek a pénzétől függnek még a napig is. És ez így természetes számukra. Világszinten milliárdokat költenek sminkekre, botoxra, plasztikára, ruhákra, cipőkre, hajfestésre, az évente változó „divatra”, hogy a férfiak szolgálatára lehessenek minden tekintetben és kifogják a lehető legnagyobb halat. Ugyanúgy kéretik, kelletik, kéretik magukat nekik, hátha a szexi, sarki kurvás ruhadaraboktól annyira beindulnak a pasik, hogy házassági üzleti szerződés lesz a vége. Igen ám, de ugyanolyan kurvás cuccokban kelletik magukat a sarki kurvák is, hogy még több férfi figyelmét hívják fel magukra a még több jól fizető kuncsaft reményében. A cél ugyanaz mindkét csoportnál: gazdag, erős férfi. Mindent szexszel adnak el – mert a szex a férfiaké, a nők csak a segédeszközei –, vagyis meztelenkedő, agyonfestett, kurvának öltöztetett-vetkőztetett nőkkel, a kocsitól kezdve a kiló kenyérig, mert az erőseknél, azaz a férfiaknál van a pénz, a hatalom, ők képviselik a potenciális vásárlóerőt, nekik kell kedvet csinálni a vásárláshoz, a pénzköltéssel. Mi lenne ennél megfelelőbb, mint egy kurvának öltözött, agyonfestett ringyó, aki azt sugallja, hogy gyere, kefélj meg, azért vagyok és ha megveszed ezt a terméket, engem is megkaphatsz, vagy majd ömlenek hozzád a hozzám hasonló szextárgyak. Minden és mindenki érted van

       Az erős férfiak meg elégedetten, magukat a világ teremtőinek tartva, uraságként dőlnek hátra és élvezik a nők szolgálatát, rabszolgaságát, még a legalantasabb véglény is császárnak gondolja magát. Övék a világ és benne minden nőnemű szexuális segédeszköz!
      Az utcán élvezkednek kéjes vigyorral a nők önkéntes meztelenkedésén a forrónadrágból kilógó valagukkal, kibuggyanó szilikontőgyeikkel, és mindez ingyen van, még egy fillért sem kell fizetni, mint a peep showban. A piros rúzsos-szilikonozott szájukat látván - ami a vágytól megduzzadt női nemi szervet hivatott szimbolizálni - joggal teszik fel a kérdést, hogy ha kilóg a tőgyed, vaginád, mindened a ruhából, a szád meg vöröslő, duzzadt vaginaként van felpumpálva, akkor hogy hogy nem akarsz szexet? Miért öltöztél megvásárolható kurvának, ha nem vagy az? Miért kéreted magad, illegeted magad, ha nem azt akarod, hogy minél jobban felcsigázz mielőtt megkeféllek? Miért csinálod ezt az egészet, amikor pontosan tudod, hogy a mi hímsoviniszta, nemi diszkrimináción alapuló, nőket elnyomó és tárgyként kezelő világunkban mit jelent ez a viselkedés, öltözködés?

     A nők még mindig nem embereknek, hanem 'nőknek', tárgynak tekintik magukat, akiknek életét, minden percét a férfiak döntései szabják meg, akiktől életük mindennapjai függnek. Tárgyként beszélnek magukról, akik odaadják magukat, akiket elvesznek feleségül, és akiket nem visznek el a pasijaik sehová szórakozni. Egy szaros albérletért képesek kefélni bárkivel, adják el a valagukat bármilyen ronda, öreg, gusztustalan erős férfinak, aki nélkül nem boldogulnak, mert gyengék.

       Ezek után MIÉRT csodálkozunk az áldozathibáztatáson? Ember legyen a talpán aki meg tud különböztetni az öltözködése, sminkje, viselkedése alapján egy sarkon álló kurvát a diszkó előtt álló tisztességes „szórakozó” nőtől. Ki tudja megállapítani, hogy a kurvának öltözött, magát kellető, kérető, flörtölő csaj tényleg csak bohóckodik, vagy csak azt akarja, hogy a pasi előbb pénzt költsön rá, avagy tényleg kell neki a pasi és csak a szexuális izgalmát akarja fokozni?

      A férfiak 99%-a nem atomfizikus és pláne nem gondolatolvasó! Ráadásul az egész világ arról szól, hogy a nők minden téren alá vannak nekik rendelve, miattuk, értük vannak, beszélő-két lábon járó vaginák csupán, és az egyetlen feladatuk, amiért is a világra jöttek, hogy a nap minden percében a férfiak minden vágyát, igényét kielégítsék, szórakoztassák, kiszolgálják, és ez teszi őket boldoggá! A nőket boldoggá teszi a rabszolgaság.

     MIÉRT csodálkozunk azon, hogy a szexista, hímsoviniszta, nemi megkülönböztetésen alapuló világunkban, amelyben nőneműeket a férfiaktól függő tárgyaknak, és a férfiak szexuális játékszerének tekinti MINDENKI, minden férfi és minden nő (a kivételek olyan kevesen vannak, hogy erősítik a szabályt), hogy a rendőr, a bíró, az ügyész, az ügyvéd és a lakosság azonnal azt kérdezi teljesen értetlenül a megerőszakolt áldozattól, hogy miért öltözött kurvának, szexuális játékszernek és miért viselkedett úgy, ha nem az? Miért ment fel egy férfi lakására, amikor ez a társadalom minden tagja számára egyértelműen azt jelenti, hogy szexelni akar a férfival? Miért kellett volna elhinnie a férfinak, hogy csak egy kávéra ugrott fel? Miért kellett volna azt hinnie a gólyatáborban a 40 éves fotósnak, hogy a taj részegre beállt és részegen incselkedő 18 éves gólyatáboros, talán még szűz lánynak nem az volt a leghőbb vágya, hogy apja korabeli vénemberekkel keféltesse meg magát? Hiszen részeg volt, ami „természetesen” azt jelenti a társadalmunkban, az az üzenete, hogy nem akarok észnél lenni, ellenkezni, bárki azt csinál velem, amit akar, hiszen ezért vagyok a világon.

    Védekezésképpen azt felelte a vénember, hogy minden gólyatáborban így megy, amióta csak létezik gólyatábor, és ez számára normális, nem bűncselekmény, nem is érti mi ezzel a gond! Jelentette ki azok után, hogy már ült 5 évet ugyancsak nemi erőszakért.

     Egy tárgyat nem lehet megerőszakolni. Ha veszel egy kalapácsot és kalapálsz vele, az nem erőszak. A nőneműek tárgyaknak számítanak, a férfiak eszközeinek, így ha használják őket, az nem számít erőszaknak. Az ellenkezés lényegtelen, hiszen egy tárgy nem ellenkezhet, ahogy a kalapács sem. Minden ellenkezésre hasonlító cselekedet a nő részéről csak a férfiak izgalmi állapotának a felszítását szolgálja, vagyis a nőnemű szexuális játékszer csak teszi a dolgát: még élvezetesebbé teszi a férfi szexuális aktusát.

     Most olybá tűnhet, hogy magam sem tudom melyik oldalon állok, pedig szerintem egyértelmű. A nők, mint kiszolgáltatott tárgyak, a férfiak miatt öltöznek kurvának, sminkelik magukat kurvának és a házasság kierőszakolása miatt kéretik magukat és játsszák az elérhetetlent. Azért, mert nemi megkülönböztetés van, kettős mérce. A tulajdonos és a tárgya soha nem lehet egyenrangú. Az erős és a gyenge sem lehet soha egyenlő és egyenrangú. A mai, un. szabadelvű nőneműek maguk sem tudják pontosan, hogy mit akarnak és kik, mik ők valójában. Mivel eddig, mint tárgyaknak, szégyellniük kellett a szexualitásukat, amit most fel akarnak vállalni, amivel teljesen egyetértek, de nem a megfelelő módon teszik. Példa nem volt előttük soha a szabadságra, emiatt a női szexualitás a nők számára is a 'kurvaságot' jelenti, a kurválkodás formájában ölt testet, azaz úgy öltözködni, viselkedni, mint a prostik, így kimutatni, hogy hajlandók a szexre, és akarják, kívánják is. A „női” szabadságot a kurvák viselkedésében, öltözködésében látják megtestesülni, hiszen a kurvák voltak mindig azok a történelem során, akik szerencsés esetben gazdag férfi által kitartott kurtizánként úgy éltek, ahogy akartak, azt tették, amit akartak a kurválkodásból szerzett pénzen, mert a pénz jelenti a hatalmat és a szabadságot, ahogy a férfiak esetében.

      Sajnos, olyan világban akarnak ezek a nők egyenlőek lenni (már akik akarnak), amelyben NINCS egyenlőség! És ami a legfőbb probléma, hogy eszközük, ötletük sincs arra, hogy egyenlőkké váljanak. Gyengeként akarnak erősek lenni az erősek világában. Egyfelől eltartott, kitartott, házassággal megvásárolt cselédségre vágynak sok gyerekkel, akiknek saját életre, pénzkeresésre és így önállóságra, anyagi függetlenségre esélyük sincs, másfelől úgy akarnak élni, mint az erős férfiak, de gyenge, kiszolgáltatott nőként! Szabad szexualitást akarnak egy olyan világban, ahol az csak a férfiaknak jár, és a nőneműek csak szexuális játékszerek lehetnek. Úgy akarják levetni a szexuális játékszer szerepét, hogy szexuális játékszerként viselkedve, öltözve hangoztatják, hogy milyen egyenlőek, szabadok, ami totális ellentmondás. Olyan ez, mintha egy európai szabad(abb) nő iszlám országban sétálgatna burka nélkül, hangoztatva, hogy ő szabad és egyenlő és ennek megfelelően bánjanak vele, mert ő nem fog engedelmeskedni a burka törvényének, majd csodálkozik azon, hogy ez senkit nem érdekel, senki nem fogadja el és halálra kövezik. Egy fecske nem csinál nyarat.
Így nem fog sikerülni egyenrangúvá válni. A férfiak, de a nők többsége sem fogja a nőnemű tárgyakat embereknek tekinteni, akiknek jogai vannak meg önálló szexualitása, és maga dönti el, hogy kivel szexel és joga van bárkit visszautasítani akár az utolsó pillanatban. Ennek eléréséhez nagyon sokat kellene még a nőknek tenniük, hiszen több évezredes lemaradásban, hátrányban vannak az erős férfiakkal szemben. Újra emberekké és erősekké kellene válniuk és nem a gyengeségükkel kérkedni, a gyengeségüket meg a testüket „fegyverként” használni, a gyengeségükkel kizsarolni dolgokat. Egyenlőség és egyenrangúság esetén egyetlenegy nőnek sem jutna többé eszébe kurvának, szextárgynak öltözni, a külsejükre fektetni minden hangsúlyt, és egyetlenegy férfinak sem jutna eszébe erőszakot tenni rajtuk, hiszen ki tudna és akarna megerőszakolni egy egyenrangú, erős, adott esetben még erősebb embert?

      Nincs semmi baj azzal, ha valaki kilógó csöcsökkel, fenékkel megy az éjszakába szórakozni - egy egyenlőségen alapuló világban ez nem is lenne kérdéses  -, amennyiben KÉPES MEGVÉDENI magát!!! Tudomásul kell venni, hogy ha a férfiak közé megy, a férfiak világában, akik őt csak használandó tárgynak tekintik, akkor úgy is fognak vele bánni, és a közéjük sétáló szextárgyát felhívásnak tekintik. Mintha a szarvas saját maga ugrana be a vadász csomagtartójába.
       És ha nem tudja megvédeni magát gyengeként az erős férfiak világában, legalább annyira, hogy el tudjon futni előlük, akkor kíméletlenül eltapossák, továbbra is a játékszerük lesz, és szabad, saját akaratú ember helyett továbbra is megerőszakolt, legyűrt és megszégyenített áldozat marad, akinek nem lesznek emberi jogai, és akitől továbbra is azt fogja kérdezni a férfiak uralta hímsoviniszta társadalom minden tagja, hogy miért ment fel a férfi lakására, miért ivott, ha nem akarta, hogy a részegségét beleegyezésnek vegyék a férfiak és miért vett fel miniszoknyát? Mert ha megtette, akkor egyértelműen csak a kötelességét teljesítette a férfiak felé, mint szexuális játékszer, reklamációnak helye nincs. Megérdemli, amit kapott, ha mégsem úgy gondolta netalán. Az ő hibája. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

      „Természetesen” senkinek nem jut eszébe erőszak esetén, nem is létezik az agyakban az az alapvető emberi jog, hogy senkit nem lehet bántani, senkinek nincs joga bántani egy másik embert. Hogy is létezne, amikor a nőneműek nem számítanak embereknek, csak alsóbbrendű élőlények (mint a haszonállatok), akiknek hogy is lenne joga bármihez is a beidomított női szerepen kívül?

     Figyelem! Az nem megoldás, ha a kisfiúknak, akiket eleve erősnek, világ urának és felsőbbrendűnek nevelünk, naponta egyszer elmondjuk amíg fel nem nő, hogy a nőket nem szabad bántani, verni, erőszakolni, mert gyengék, kiszolgáltatottak, kevesebbek, a férfiak meg sokkal, de sokkal erősebbek náluk. És bár a nők értéktelenebbek, hasznavehetetlenek, mégis érdekes, faramuci módon tiszteljék, becsüljék, értékeljék nagyra az értéktelenségüket, gyengeségüket, életképtelenségüket, miközben ugyanezeket a tulajdonságokat a férfitársaikban meg vessék meg és torolják meg!

      Ez egyáltalán nem lesz megoldás a problémára. Akik eleve szelídnek születnek, azok amúgy sem bántanak senkit, akik meg erőszakosnak, legfeljebb titokban csinálják. A gyengeség, kiszolgáltatottság alapjáratban nem szánalmat kelt, hanem vérszemet ad. Sokkal inkább a nőneműeket kellene önmagukat megvédeni képes emberekké nevelni, és nem a szex tárgya szerepüket erősíteni. A lányokat NEM a férfiak ellentéteivé kellene formálni agyilag-testileg, azaz nem az erős ellentétéve, a gyengévé.

    NEM megoldás a távolságtartó végzés sem, mert az alapproblémára, a gyenge nő-erős férfi egyenlőtlenségre nem ad megoldást, mert az erős mindig uralkodni fog a gyengén, egészen addig, amíg a gyenge erősebbé válik vagy el nem pusztul. Nem megoldás az sem, hogy továbbra is úgy járnak-kelnek a nők az utcán, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva az utcán mászkáló férfiaknak, akik akkor erőszakolják meg a őket vagy verik, ölik meg, amikor kedvük szottyan, és csak rajtuk, a férfiakon múlik, hogy megússzák-e vagy sem! A nők tehetetlenek a férfiak ellen, nem tudnak beleszólni a saját sorsukba, testi épségükbe. Rendőrt, testőrt, gardedámot nem lehet minden nő mellé állítani, annál is inkább, mert ha meg is lehetne valósítani, akkor ez lenne a legszégyenteljesebb, legmegalázóbb bizonyítéka a női tehetetlenségnek, gyengeségnek! Nem beszélve arról, hogy a rendőrök többsége is férfi, akik sokszor ugyanúgy verik otthon a családjukat, vagy bizonyos eseteket kihasználva erőszakolnak is.

 hibaztatas.jpg

 

Gondolkodó Ember

Sokoldalú vagyok, sok minden érdekel a tudományoktól a művészetekig. Hobbiként is sok mindennel foglalkozom, a saját örömömre. De talán mások hasznára és örömére is. Vagy provokálására? Már aki annak veszi...Legfőbb célom a kiszolgáltatottak védelme, az igazság keresése, és hogy minden ember egyenlő lehessen. Női magazinokat nem olvasok - senki ne induljon ki önmagából vagy a nőismerőseiből! A hülyeség még mindig NEM gyógyítható a legnagyobb sajnálatomra. Gondolkodásra, pontosabban a helyes, logikus, nem elfogult, nem önös érdekek vezérelte gondolkodásra rávenni az embereket a világ egyik, ha nem a legnehezebb dolga! Mi sem bizonyítja jobban, hogy az internetet a hülyék többsége is tudja használni, és amelyik hülye nem tud saját magától cikkeket, posztokat írni, az jobb híján egész nap ül a gép előtt és minden betűt gyalázkodva kommentál, ettől érzi magát fontosnak, valakinek.

süti beállítások módosítása