Gondolkodó Ember

Elöljáróban annyit, hogy ha valaki hülye is meg vak is egyszerre, és nem képes megkülönböztetni a 30 évest a 60 évestől, akkor maradjon a semleges Jó napot-nál, elvégre ezért találták ki!

 Az utóbbi tíz évben szinte állandóan fel vagyok háborodva, amikor valaki köszön nekem - bár, senkinek a köszönése nem hiányzik, jól megvagyok nélküle, felőlem mindenki elsétálhatna mellettem köszönés nélkül (és én is mellettük). Az egyik legjobb dolog, ha valaki a fővárosban/nagyvárosban él, hogy itt senkit sem kötelező ismerni. Az a vágyam – hogy senki ne köszönjön és nekem se kelljen – egyre erősödik, főleg azóta,

amikor is még egyetemistaként az egyik barátnőmmel és évfolyamtársammal egy szép májusi napon lesétáltunk az ELTE-től a Nyugati pu.-ig a Nagykörúton pár évvel ezelőtt. Több helyre is be kellett mennünk közben (fénymásolás, cukrászda, könyvesbolt, egyebek). Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy minden egyes helyen másképp köszöntöttek, szólítottak meg minket. Kis túlzással elmondhatom, hogy az első helyen Sziasztok! voltunk, a második helyen Jó napot!, a harmadik helyen Csókolom!, a negyedik helyen azt hitték, hogy a velem egyidős barátnőm az anyám, az ötödik helyen meg azt, hogy én vagyok az ő anyja! Teljesen elképedtünk, képzavarba kerültünk és meghasonlottunk önmagunkkal, és nem értettük, hogy most mi a lóizé van? Kitől, miért és hogyan függ, hogy gyerekeknek látszunk-e vagy 80 éves nagymamának? Mire föl ez a megkülönböztetés? Miért sértegetnek minket azzal, hogy a saját anyánknak néznek az egyik helyen, máshol meg elkérik el a személyit, hogy nagykorúak vagyunk-e már? Ember legyen a talpán, aki ezt lazán tudja venni és nem érzi sértőnek semmilyen formában. Kiváltképp, amikor valaki a 20-as, 30-as évei elején jár.

Persze a régi illemtankönyvek szerint minden 25 év felettinek látszó nőnek “kezét csókolom-ot” kell köszönni, és minden 18 éven felüli férfinak “Jó napot”-ot, de régen más volt a helyzet. Régen még voltak arisztokraták meg jobbágyok, cselédek, szolgák, alsórendű köznép. Teljesen természetes volt, hogy a 10 éves grófkisasszonynak “kezét csókolom”-ot köszöntek, mert a rangja megkövetelte a kezének a megcsókolását, aminek a maradványa a verbális “kezét csókolom”, főleg ami a német nyelvet és a monarchiát illeti. Viszont azt egyik régi vagy új illemtankönyv sem írja, hogy 18 éven felüli felnőtteket hasraütésre sziázzuk, tegezzük vagy csókolomozzuk, ahogy nekünk tetszik!

De van itt egy sokkal rosszabb, bunkó és sértőbb maradvány is, mégpedig a “Csókolom!” forma. Egy csomó hülye nem tudja és nem is akarja tudni, hogy ez a köszönési forma a 18 év alatti gyerekeknek szól, ők mondják a felnőtteknek, hogy “Csókolom”. Természetesen 16 évesen egy intelligens “gyerek” már nem mondja ezt egy 20 évesnek, csak ha teljesen hülye és bunkó szülőkkel van megáldva, akik azt tanították neki, hogy “édes fiam, minden 10 éven felüli nőnek mond, hogy csókolom, a férfiaknak meg jó napot és akkor udvarias és tisztelettudó leszel! “ Nos, ez a szülők szellemi színvonalát minősíti, 18 éven felüli embereknél meg a sajátjukat. Ráadásul a Csókolom!-ot 18 éves korban EL KELL hagyni és áttérni a Jó napot!-ra. Csak abban az esetben maradhat meg, ha olyan idősebb embereknek mondjuk (szomszéd, volt óvónéni, stb.), akiket 18 éves korunk előtt jóval ismertünk meg. A "csókolomozáshoz" társul még a “tetszikezés”, azaz a “tetszik tudni, tetszik látni” és társai. Ennek az alapja nem más, mint amikor az amikor az alsóbbrendű népek eképpen szólították meg a gazdáikat, a “nagysosasszony”, ténsasszonyt, ténsurat”, stb, és még azt is hozzá kellett tenni, hogy “alázatos szolgája”. Ezért is volt megdöbbentő, amikor egyszer fültanúja voltam annak, hogy egy 80 körüli öreg néni - őstermelő - a piacon “Csókolom, mit tetszik kérni?” és “Csókolom, tessék máskor is jönni!” megszólítással illette az akkor 29 éves barátnőmet. Ő vállvonogatva próbálta menteni a nénit, hogy faluhelyen így szokás, meg udvarias akart lenni, de én nem érzem úgy, hogy ez magyarázat lenne. Azért, mert valami “szokás”, még nem biztos, hogy jó. És ha nem vesszük észre, ha valami nem jó, bár szokás, az meg idiotizmus. Azóta sem tudom eldönteni, hogy a néni vajon azt hitte-e, hogy a 29 éves barátnőm még nála is idősebb, vagy azt, hogy egy “nagysosasszony” és alá van neki rendelve, mint jobbágycseléd? Esetleg mindkettőt?

Másik eset, amikor egy 18 éves fiú azt mondta nekünk, akkor 24 éves egyetemistáknak egy előadóteremben előadás alatt, hogy “tetszik tudni”. A barátnőm jóval agresszívebb, mint én és még rossz napja is volt, ezért azonnal elküldte a k. anyjába. A srác azzal védekezett, hogy meg akarta adni a “tiszteletet” meg “udvarias” akart lenni. Mielőtt a barátnőm letépte volna a fejét (bár most már én is letépném valószínűleg), sietve megkérdeztem az idióta hapsit, hogy szerinte a néhány évvel idősebb lányok öregítése és egy kalap alá vevése a 60-80 évesekkel, pláne egy egyetemen, az szerinte tiszteletadás meg udvariasság??? A hülyéje persze nem tudott mit felelni, csak a vállát vonogatta. Azt is megkérdeztem, hogy ha nekünk “tetszikezik”, akkor mit mond a 80 éveseknek? Vagy szerinte semmi különbség nincs köztünk? A hülye csávó erre sem tudott felelni. Egy másik eset egy évvel később történt, amikor két 20 év körülinek látszó csaj egy bolt felől érdeklődött tőlem és azt mondták nekem, hogy “néni”. Rögtön reagáltam, és azt feleltem, hogy “drága asszonyom”, hátha észreveszik magukat, de ez nem történt meg. Róluk azt kell tudni, hogy két nagydarab, legalább 190 cm magas csajról van szó, akiknek olyan széles valaguk volt, mint akik már 10 gyereket szültek, és idősebbnek is néztek ki a koruknál, mert az egyik állítólag 15 volt, a másik 17. Ők is valami marhaságot rebegtek a tiszteletadásról, és ők sem tudtak se szólni, se köpni arra a kérdésre, hogy ha én 25 évesen “néni” vagyok, akkor mit mondanak a 80 éveseknek? Nincs semmi különbség közöttünk? Persze, az “asszonyom” megszólítás ellen tiltakoztak, mert az “sértő” volt rájuk nézve. Bezzeg ők engem/másokat sértegethetnek, ugyebár? Próbáltam a két hülyének megmagyarázni, hogy az öregítés NEM tiszteletadás, ráadásul úgy tűnt, hogy még sosem hallottak a Jó napot-ról, mert említésekor úgy néztek rám, mint borjú az új kapura: csak a sziát meg a csókolomot ismerték. Másik példa szintén egyetemi. Egy őszhajú, 70 körüli “bácsi”, valami oktató/kutató lehetett, lejött a büféhez és az ott kiszolgáló 23-25 év körüli csajnak ilyet szólt, hogy “Csókolom, tetszik tudni adni egy...?). A poén az, hogy a csajjal szimultán köszöntek egymásnak csókolomot és tetszikezték egymást. Én csak néztem nagyot, a fiatal csaj is, hogy itt egy bácsi, aki csókolomozza és tetszikezi, miközben ő maga is tetszikezi és csókolomozza a bácsit. Most akkor egyenrangúak, semmi különbség nincs közöttük? A vénember nem vette észre magát. Azért szomorú, amikor egy vénember nem tudja mit kell köszönni, mert ő és a szülei még a "régi világban" nőttek fel, tudniuk kellene különbséget tenni, és egyetemi kutatóként meg pláne kellene, hogy legyen annyi esze, hogy rájöjjön, ez már nem az a világ. Itt van példának okáért az a "szabály", hogy a nők kezdeményezhetik a tegezést a férfiakkal. Szóval akkor, a 18 éves lány odamehet a 60 éves egyetemi professzorhoz, hogy helló haver, tegeződjünk?  Vagy az öregebbnek kell kezdeményezni? Melyik az erősebb, melyik írja felül a másikat? A nő, az öregebb, vagy a főnök??? Őszintén megmondom, hogy amikor egy vénember megszólal, hogy “csókolom”, el tudnám hányni magam.

Az tény és való, hogy létezik egy olyan köszönési forma is, mint a “kezét csókolom”! Ennek a rövidítése a “csókolom”, ami a gyerekeknek lett kitalálva (bár régen ők is kezét csókolom-ot mondtak), nem felnőtt férfiaknak! Nem véletlenül találták ki a “jó napot, jó reggelt, jó estét” köszönési módot, ugyanis a “kezét csókolom" -ot NEM KÖSZÖNJÜK BOLDOG-BOLDOGTALANNAK! Semmiképpen sem egy egyetemi professzor a takarítónéninek, mert ha a takarítónéninek meg a mucsaröcsögei parasztbözsinek is ezt köszönjük, akkor mit mondunk a főnöknőnek, a főnök feleségének, egy orvosnőnek vagy ügyvédnőnek? Nincs semmi különbség az egyetemi tanszékvezető professzor asszony meg a takarítónéni között? És most NEM jogilag, törvényileg értem, mert törvényileg, jogilag természetesen “egyenlőek”...már ha a bíró is úgy gondolja, amikor dönt kettejük vitás ügyében. A “kezét csókolom" -ot megkülönböztetésként kell köszönni, és akkor, amikor egy hölgyet jól ismerünk és tisztelünk valamiért, vagy olyan a pozíciója, vagy a főnök feleségének egy operabálon, luxusétteremben, a 100 éves nagyanyánknak a tiszteletünk jeléül, tehát minden olyan esetben, amikor ténylegesen is kezet csókolnánk annak a nőnek!!!! De semmiképpen sem egy üzletbe naponta betérő 500 nőnek kivétel nélkül, akikről semmit sem tudunk. Erre való a JÓ NAPOT!

Ezek az emberek ilyenkor nem is gondolnak arra, hogy a megszólítás-köszönés módjának a megválasztásával magukat is lejáratják, hülyének nézetik adott esetben, vagy gyűlöletet válthatnak ki másokból, pedig “csak udvariasak” akartak lenni. A nem helyesen, helytelenül megválasztott köszönési-megszólítási forma amellett, hogy mélyen sértő, bántó lehet, még tanulatlanságra, modortalanságra, hülyeségre, és bunkó, tanulatlan szülőkre vall! Mert mit gondol magában ilyenkor egy nem teljesen hülye ember, aki egyben jól nevelt és udvarias is, és mosolyogni próbál a sértésen. Többfélét; mondom, hogy miket, akár egyszerre is: “Ez hülye? Ez hülye, vak, vagy mindkettő? Ennek nem volt gyerekszobája? Milyen hülye szülei, családja lehet, ha nem tudták megtanítani a jó modorra, az illő köszönésre! Csókold a jó édes anyádat!!! Néni a jó édes k.... anyád!!!!”. És még cifrábbakat is.

Ráadásul csak 20-25 éves korig hivatkozhat valaki arra, hogy “otthon így tanulta”, 30-60 évesen a szülőkre hivatkozni alacsony IQ-szint jele, hiszen egy intelligens ember folyamatosan fejlődik és tanul, informálódik, tájékozódik vagy eltanulja másoktól a jót, de legfőképpen GONDOLKODIK, miután nagykorú lett. A nagynéném azért utál hentesekhez járni, inkább csomagolt hentesárut vesz, mert halálra idegesíti a sok hülye hentes – tisztelet a kivételnek – mantrázása: “tetszik látni csókolom, így csókolom, úgy csókolom, ez nem olyan csókolom, ez friss csókolom" és még sorolhatnám. Néhányszor odaszólt nekik kedvesen, udvariasan, hogy fejezzék már be és csókolják a kedves feleségüket/édesanyjukat, de nem vették a lapot. Azóta se érti, hogy most csókolgatni akarják őt vagy két másodpercenként köszöngetnek neki? Egyiknek sincs értelme, és csak annyi köze van az udvariassághoz, mint majomnak a matematikához. Inkább a nyalizáshoz áll közel. A bunkó, alulképzett hentesek meg szerelők KÖTŐSZÓKÉNT használják a csókolom-ot, és azért nevezem jogosan idiótáknak, mert nem jönnek rá, hogy NEM ettől lesznek udvariasak. Akinek ez az üzletpolitikája, az jobb, ha figyelembe veszi, hogy vannak, akik pont ezért kerülik az ilyen üzleteket. Egy “Jó napot hölgyem/uram, mit parancsol, mivel szolgálhatok?!”, jóval udvariasabb és ELŐKELŐBB, inkább közvetít intelligenciát, mint a hülye bunkó és sokszor sértő csókolomozás! A nők csak abban az esetben örülnek a csókolomozásnak bármely életkorban, ha ugyanolyan tanulatlan bunkók, mint akik csókolomozzák őket!

Egy szó, mint száz, “lenénizni, lecsókolomozni” valakit, aki nincs abban a korban, vagy egy kalap alá venni a 20-30-40 éveseket a 80 évesekkel, vagy lenénizni olyan nőt, aki szemmel láthatólag nem akar néni lenni – smink, frizura, hajfestés, plasztikai műtét, divatos öltözködés, stb - és/mert nem is érzi úgy magát, az egyik legnagyobb udvariatlanság, tiszteletlenség és sértés a világon! Mert miért mások döntik el helyettem, hogy mennyi idős vagyok szerintük és milyen megszólítás-köszönés jár nekem? Kikérem magamnak, hogy még ebben is, nem csak az életmódom, társadalmi szerepem tekintetében is mások döntsenek helyettem!

Ma már más világot élünk, nem az '50-es években vagyunk vagy a háború előtt. Fellazultak a viszonyok, kapcsolatok, nincs már merev, protokolláris határvonal gazdag-szegény között, nincsenek arisztokraták, nincsenek jobbágyok, zsellérek, az emberek nem egyforma életet élnek, nem egyformán öltözködnek, nem ugyanabban az életkorban házasodnak-vállalnak gyereket, nem egyformán táplálkoznak, nem ugyanabban az életkorban lesznek nagyszülők, nem egyformán öregednek, nem ugyanúgy gondolkodnak, és sokan vannak, akik sosem házasodnak, sosem vállalnak gyereket, hanem szabadon élnek! Régen az emberek 99%-a 25 éves korára már házas volt 2-3 gyerekkel, persze hogy “nénik/bácsik” voltak, de ez mára a felsőoktatás-továbbképzések széleskörű elterjedése miatt teljesen megváltozott - sokan ebben a korban még tanulnak, otthon élnek. Ma már sok olyan 40 éves nő-férfi van, aki szándékosan szingli, és munka után szórakozni jár, kikapcsolódni, a világot járja és úgy él, mint a kamaszok! Azonfelül már jóformán mindenki a világhálón éli az életét, ahol mindenki tegeződik.

Mivel nem tudjuk, hogy ki hogyan él, hogyan, milyen tempóban öregszik, és hogyan és minek érzi magát, ezért ne sértegessünk, öregítsünk senkit hasraütésre! Baromira sértő az, amikor egy fiatalabb korosztályhoz tartozó pénztárosnő egy kopaszodó, őszes, ráncos hapsinak, aki mellett ott áll a 18 év körüli fia, azt mondja szia, pedig nem is ismeri, és még a pasi is csodálkozik rajta, miközben neked meg jó napot-ot köszön és tetszikez, pedig ismered az öreg hapsit és TUDOD, hogy az apád lehetne, pláne, ha te is csak 25 körül vagy és NEM nézel ki többnek!

Ha annyira hülyék vagyunk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a 30 évest a 60 évestől, akkor maradjunk a semleges jó napot-nál és ne szelektáljuk a vevőket, aszerint, hogy mi, agyalágyultak, hány évesnek gondoljuk őket! Nem a mi dolgunk eldönteni, kivéve, ha tényleg kisgyerekekről van szó! Továbbá, ha még ennél is hülyébbek vagyunk, és nem vesszük észre valakinek az öltözködésén, kinézetén, viselkedésén, hogy nem tartja magát öregnek, akkor pláne MARADJUNK A SEMLEGES JÓ NAPOT/JÓ REGGELT/JÓ ESTÉT – NÉL! NINCS JOGUNK MÁSOKAT MEGSÉRTENI, DE EZ AZ ÖREGEKRE IS VONATKOZIK! Nincs joga egy 70-80 évesnek azt mondani egy 20-30 évesnek, hogy csókolom, tetszik tudni, merre van a kenyér? Magát járatja le az olyan vénember, aki a gyereke-unokája korabelit így szólítja meg valamiféle félreértelmezett "udvariasság" címén! Pláne nincs joga egy 20-30 évesre azt mondani, hogy “néni/bácsi”, amikor rászól az unokájára a buszon, hogy ne rugdosd a néni/bácsit! Miért tanítjuk még mindig ezt a hülyeséget? Sokan utálják ezt a megnevezést és más nyelvekben nem is nagyon van ilyen. Szerintem a néni/bácsi megszólítás maximum a szépkorúaknak jár, kivéve, ha valaki úgy néz ki, mint Medveczky Ilona. Aki egy kalap alá veszi őt mondjuk Barbara Bush-al és “lenénizi”, az magából csinál hülyét, mindegy, hogy plasztikai műtéteknek köszönheti-e valaki a külsejét vagy a genetikájának.

Én azt a rendszert vezettem be magamnak, ami arról szól, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Tehát ha valaki megszólít valahogy, akkor illik ugyanabban a formában válaszolni neki. Ha sziá-t mond, akkor én is, ha jó napot-ot köszön, én is, ha meg csókolomozik, tetszikezik, én is! HA NEKI JOGA VAN ENGEM SÉRTEGETNI, AKKOR NEKEM IS VAN JOGOM ŐT VISZONT SÉRTEGETNI!

Normális esetben csókolomot az 5 évesek köszönik a 70 éveseknek, úgyhogy ne ragaszkodjunk hozzá csak azért, mert minden ökör így köszön! Utánozás majomszokás, legyünk emberek és gondolkodjunk. A vén pasiknak üzenem ezúton is – aki hallja, olvassa, adja át -, hogy hagyják már el azt, hogy csókolomoznak, mint a hülyegyerekek, mert sugárban tudnék hányni! Elég a jó napot, de ha nem köszönnek egyáltalán, az sem baj! Kit érdekel!

 Azért még senki nem sértődött meg, mert “Jó napot kívánok”-kal köszöntek neki és nem is fog, sem a 20 éves, sem a 80 éves! Aki meg igen, az simán hülye.

Aki igazán udvarias és "jólnevelt" akar lenni, az nem sérteget másokat ezen a címen - az a semlegességre törekszik, eszébe sem jutna, hogy egy 30 évest “lenénizzen” csak mert olyan hülye, hogy nem tudja megállapítani a korát, és nem látja, hogy az még fiatal vagy már öreg, vagy az unokáját próbálja győzködi, hogy fiatal emberek is nénik meg bácsik, mint ő maga. Intelligens ember észreveszi benne a beskatulyázást, meg a mások számára sértő "ítélethozatalt" - már ami az illető kinézetét illeti. Ítéletet mondani mások felett hasraütésre, a képébe vágni köszönéssel, megszólítással, hogy "én 60 évesnek látom a nénit, ja, csak 35 tetszik lenni én meg 25 vagyok, bocsika, akkor szia" - NEM udvariasság, soha nem is lesz az, kifejezetten pofátlanság. A “Jó napot hölgyem/uram!” nem véletlenül lett kitalálva. Jó lenne tisztázni az új helyzetet és ennek megfelelően új szabályokat létrehozni, mert egyre nagyobb kavarodások lesznek. Egységesíteni kellene a szolgáltatóiparban dolgozók köszönési-megszólítási protokollját, pl. egységesen mindenkinek jó napot-ot kellene köszönni, életkortól függetlenül, kivételt képezhetnének a 14 év alatti gyerekek. Felettébb hasznos lenne NEM az eladók, felszolgálók, pultosok, pénztárosok IQ-szintjére bízni, hogy éppen kinek mit köszönnek, kit mennyi idősnek néznek. És főleg megtiltani nekik, hogy azt hazudják a szemedbe, hogy “mindenkinek így köszönök”, amikor előtted legalább 3, nálad idősebb/egyidős embert sziázott-tegezett le a pénztáros. De az is felháborító és érthetetlen, amikor felnőtt létedre lekezelően kioktatnak, mint egy taknyos gyereket, miközben néninek/bácsinak/asszonyomnak szólítanak.

 A "Jó napot kívánok" amellett, hogy nagyon udvarias és tisztelettudó köszöntés, még egy picit távolságtartó is, meg semleges is. Azért semleges, mert csak azt tudatjuk a megszólítottal, hogy felnőttnek tekintjük, de azt már nem, hogy milyen korú felnőttnek: 20 évesnek vagy 80-nak! Emiatt nem is lehet sértő senki számára. Egy 18 éven felüli ember ilyen köszöntés miatt nem sértődhet meg. A "Csókolom, tetszik" ellenben enyhén bizalmaskodó, hiszen mi a fenének akar engem csókolgatni egy vadidegen ember? Ráadásul azt is világosan közöljük az illetővel, hogy nem csak simán felnőttnek tekintjük, hanem öreg felnőttnek, aki legalább egy generációval idősebb nálunk, mindegy, hogy mi hány évesek vagyunk: 20 vagy 60, tehát magában foglal egy öreg-fiatal/szülő-gyerek alárendelt viszonyt is.

Voltam tanúja olyan esetnek is, amikor egy 70 éves néni kinyitotta a bejárati ajtót egy 80 körüli néninek ezekkel a szavakkal: "Csókolom, tessék csak bejönni!". Én is néztem nagyot, a 80 éves is, de nem szólt semmit. Ennél is szörnyűbb, amikor a 80 éven felüliek "mámi"-nak szólítják azt, akit néhány évvel idősebbnek vagy nagyon öregnek gondolnak, közben meg ki szokott derülni, hogy a "mámizó" néni az idősebb.

Úgyhogy mindenki figyelmét szeretném felhívni, hogy olyan köszönési-megszólítási módot válasszon, amikor vadidegen emberekhez szól, amivel nem sérti meg az illetőt, nem utal a korára, mert könnyen kiderülhet, hogy a lenénizett/lebácsizott/csókolomozott szerencsétlen fiatalabb nálunk vagy nagyjából egyidős velünk. Ha minket nem sértenek meg, mi se sértegessünk másokat, mert az NEM udvariasság vagy tiszteletadás! A tiszteletet pont azzal adjuk meg, ha nem sértünk meg senkit a leöregezésével. Kivéve, ha valaki ragaszkodik hozzá, mert olyan is van, aki eleve úgy mutatkozik be, hogy Józsi bácsi vagyok, vagy egy 25 éves kikéri magának, hogy tegezzék. Ebben az esetben bátran teljesíthetjük a kívánságát!