Első rész
“A szex a férfiaké - a nők meg az eszközei”. A nők csak a férfiak segédeszközei a szexben, azaz a páros önkielégítésben. És amíg ez a felfogás, sztereotípia uralkodik a fejekben, addig nemi erőszak is lesz a világon – különösen, ha a nők továbbra sem tesznek semmit a testi épségük érdekében, hanem mástól várják a megoldást -, márpedig szinte minden férfi és nő ilyen módon gondolkodik, még akkor is, ha nincsenek is ennek a tudatában.
Sajnos, azt kell mondjam, hogy a mostani nemi diszkriminációra, a kettős mércével megítélt férfiakra és nőkre berendezkedett társadalmunkban teljesen jogosan hiszik azt a férfiak, hogy a nők fölött állnak és azt tehetnek velük, amit csak akarnak; erre nevelik őket a szülők, és a lányok is eszerint viselkednek. Mindez csak akkor fog megváltozni, ha a lányokat többé nem arra neveli a család és a társadalom születésük pillanatától fogva, hogy kiszolgálják a férfiakat, a fiúkat meg nem arra, hogy kiszolgáltassák magukat a nőkkel egy életen, merthogy azért vannak.
Vizsgáljuk meg a nemi erőszak létjogosultságának elméleti hátterét!
A jelenlegi társadalmunk patriarchális berendezkedésű, azaz apajogú/férfijogú. Ez azt jelenti, hogy minden és mindenki a férfiak tulajdonában van, minden és mindenki a férfiak neve/zászlaja alatt fut, minden jog és kiváltáság a férfiakat illeti. Szociológiában ezt a jelenséget a “jutalmazott férfi” szerepeként emlegetik, mert kvázi mintegy megjutalmazza a társadalom a férfiakat azért, mert hímneműek és léteznek, mégpedig a nők teljes alárendelésével, a férfiak nők általi teljes körű kiszolgálásával, a nők egyetlenegy célra való nevelésével. Egy patriarchális társadalomban a férfiaknak alárendelt nőket nem illetik meg semmilyen jogok; csak kötelességeik vannak. Legfeljebb annyi joguk lehet, amennyit a férfiak megszabnak nekik ahhoz, hogy a tulajdonuk ne sérüljön számukra hátrányos módon más férfiak tevékenysége által. A nők legfőbb kötelessége a feltétlen engedelmesség. Az alárendelt, önállóságuktól megfosztott nők minden tekintetben kevesebbek, és értéktelenek a férfiakhoz képest, olyannyira, hogy bizonyos társadalmakban egyenesen szégyen nőnek lenni, de mi sem állunk messze ettől a nézettől. Itt van például az asszonynév-nek hívott burkolt jogfosztás. Ennek a célja ugyanaz, mint az iszlámoknál a burka halálbüntetés melletti viselete meg a helyhez kötés – eltüntetni a nőket a föld színéről, mintha nem is léteznének! A nők létezése önmagában értelmetlen, értéktelen és felesleges, kizárólag egy férfi tulajdonaként, egy férfi árnyékában nyer értelmet, mint a férfi kiszolgálója. A férfiak a nemi diszkrimináció feltalálása óta mindent megtettek és megtesznek azért, hogy a nőneműek értékét, jelentőségét lecsökkentsék, degradálják, kiiktassák ami a világ fontos dolgait illeti, és csak és kizárólag a férfiak-család kiszolgálása vonalon erősítsék a fontosságukat, nélkülözhetetlenségüket. Egészen jó eredménnyel, mert a nők többsége a szolga mivoltára büszke, arra büszke, ha tökéletesen ki tudja szolgálni a férfit és szégyelli, ha azt mondják rá, hogy nem jó háziasszony, rosszul takarít vagy főz. Ennél szomorúbbat nehéz elképzelni, de ez a valóság. De számtalanszor láttam férfiakat is asztalt verni és magukból kikelve ordítani, hogy igenis, egy nő úgy bizonyítsa be azt, hogy igazi nő, hogy főz, mos, takarít és kiszolgálja a férfit maradéktalanul! Íme, ilyen egy igazi férfi, aki számára az igazi nő egy koszos mindenes cselédet jelent!
De a nők nem csak azt szégyellik, ha nem tartják őket jó cselédeknek, hanem a nevüket is, évszázadok óta. A Kovács Jánosné nem egy név, hanem egy státusz megjelölése - annyit tesz, hogy ennek a nőnek van egy Kovács János nevű gazdája. A férfi tulajdonosi mivoltát jelöli, pontosan úgy, ahogyan a teheneket, lovakat is megbillogozzák a gazdájuk kezdőbetűivel (KJ), de a tehén neve továbbra is Riska vagy Rózsi, nem az, hogy KJ! Másik példa a jól ismert tévés család, a Bundy-ék. Már ez is sokat mond. Al Bundy, Peggy Bundy, Kelly Bundy, Bud Bundy, Bruno Bundy, Dodge Bundy, egér Bundy, macska Bundy, kóbor kutya Bundy és még sorolhatnám a ház összes tartozékát, ami megkapta a családfő, a férfitulajdonos nevét! Vagy amikor a híradóban kiírják egy házaspár nevét a következőképpen: Kovács János és Jánosné!!!! Még egy keresztnevet sem érdemel a feleség; Jucika új keresztneve Jánosné! Csak ettől lesz ő valaki. Valójában azonban így tűnik el a föld színéről mindenestül egy szabadnak, egyenjogúnak született ember. Nem háborodik fel senki? Persze, hogy nem. Sokan ezt olvasván még verik is az asztalt, hogy ez így van rendjén, ez így szokás és már az öreganyjának az öreganyját is Kovácsnénak hívták. És akkor mi van? Attól az jó lesz, igazságos lesz, jogos lesz, kevésbé degradáló és megalázó lesz? A szokásokon lehet és kell is változtatni, mert semmi sincs kőbe vésve, nem fog megállni a Föld forgása, ha elhagyják. Viszont a hatásuk napjainkban is kísért, egy helyben toporgunk miatta, a nők többsége továbbra is szégyelli a nevet, amit a szüleitől kapott. A név egyedi azonosítóként funkcionál, a szuverenitás, a létjogosultság bizonyítéka. A rabszolgáknak sem volt sokszor nevük, csak sorszámuk, ugyanúgy, ahogyan a koncentrációs táborokban vagy börtönökben is. Nem véletlenül. Az egyik legfőbb büntetés, megalázás az önmagunktól, emberi mivoltunktól való megfosztás a név elvételével. A nők esetében is ezt az egyediséget, szuverenitást törölték el a férfiak a saját nevükkel való megbillogozással. Könnyebb uralkodni egy olyan nőn, akinek nincs identitástudata, mert akinek nincs identitástudata, annak igényei sincsenek, és eszébe sem jut, hogy neki is járhat valami, megijed a szabadságtól, az önállóságtól, hiszen ha csak egy férfi által létezik, akkor elég az, amit tőle kap, mit is kezdene egyedül? Mi másra is lenne szüksége? A legtökéletesebb paradoxon, amit a férfiak a nők tudatában létrehoztak a saját identitásukról a következő: egy önálló, független, szabad nő a saját nevével a “Senki”, és egy férfi tulajdonában levő, egy férfi neve alatt futó házicseléd a “Valaki”, aki büszke lehet önmagára. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy a nők pont abban az esetben szégyellik magukat amikor szabadok, függetlenek és nem akkor, amikor egy férfi tulajdonában vannak!Pedig aki szégyelli a saját nevét, az önmagát szégyelli, a saját létezését, a saját nemét. Aki csak egy másik ember/férfi/ által létezik, az nem is létezik.
Sajnálatos, hogy a nők többsége nincs is tisztában a saját alárendelt, elnyomott szerepével, legalábbis nem tudatosan. Teljesen normálisnak és természetesnek veszik, hogy más ember rendelkezik az életükkel, a férfiak mondják meg nekik, hogy mit tehetnek és mit nem. Döbbenet például amikor azt hallom valahol, hogy a katonanőknek nem engedik meg, hogy részt vegyenek a harcokban, csak háttérszerepet tölthetnek be! KIK nem engedik? A férfiak! A férfiak, akik ezt a törvényt hozták, és senki nem háborodik fel, senkinem teszi fel a kérdést, hogy miért a férfiak döntik el, hogy a nők harcolhatnak-e vagy sem? Miért a férfiak döntenek a nők életéről, sorsáról? Miért van nekik ehhez joguk? Kik adták nekik ezt a jogot – természetesen önmaguk – és miért egyeznek bele a nők mindebbe?! Én már feltettem ezt a kérdést néhányszor és mindig ugyanazt a szexista választ kaptam férfiaktól, nőktől vegyesen: „Mert a nők gyengébbek, nem alkalmasak a közelharcra, nem bírják fizikailag, lelkileg és egyébként is, a nőnek a konyhában a helye meg szüljenek amíg bele nem szakadnak!” És a nők erre engedelmesen bólintanak....és visszamennek a konyhába. Arra senki sem gondol, hogy mindez nem igaz, azaz nem így igaz. Senki nem mondta, hogy alacsony, ötvenkilós, gyenge testalkatú nőket kell harcba küldeni (vannak erős fizikumúak is szép számmal) mindenféle kiképzés nélkül, mint ahogyan rengeteg férfi sem alkalmas a fizikai-lelki állapota miatt a katonaságra! Vegyük észre, hogy a vietnami háború óta eltelt majdnem ötven évben sem csökkent azoknak a vietnami háborúban részt vett katonáknak a száma, akik a mai napig is a démonjaikkal küzdenek – Amerika tele van veterán kórházakkal a lelkileg-szellemileg sérült katonák számára. Pedig ők háborúra születtek, vagy mégsem??? Egyébként a valóság az, hogy azért „nem engedik” a férfiak a nőket háborúba, mert eredményesség esetén sérülne a férfihiúságuk, amit nem bírnának elviselni, valamint nem lenne aki kiszolgálja őket, meg aki nevelje helyettük a gyerekeiket. Sajnos, ellenpéldák is akadnak. Ott van az eritreai hadsereg, ahová szép számmal soroznak be nőket is.....szexrabszolgának! A férfi katonák szexuális igényeit kell kielégíteniük, ha nem teszik büntetés, kivégzés vár rájuk.
Ott van még az Alkotmány kérdése is, amely a legtöbb civilizált társadalomban kimondja, hogy minden ember egyenlő, egyenrangú fajra, nemre, korra való tekintet nélkül. Nos, erről órákig lehetne vitatkozni, de a lényeg, hogy a legtöbb civilizált ország alkotmánya egy kiegészítést is biggyeszt a fentebb említett törvény mellé, mégpedig a nők jogairól szóló rendeletet! Mielőtt mindenki bőszen helyeselne, gondolkodjon el egy picit, hogy ez mit is jelent pontosan? Azt jelenti, hogy a minden ember megnevezés NEM vonatkozik a nőneműekre, a nőneműek nem számítanak embereknek, csak a férfiak azok, emiatt szükséges egy külön záradék a másmilyen fajú nők részére. Még mindig tapsolunk? Ez pontosan olyan, mint amikor nemrégiben Olaszországban, azt hiszem, alkotmányba foglalták a kutyák jogait!!! Mert ugye rájuk nem vonatkozhat a minden ember egyenlő kitétel, bár sok elmebeteg van, aki embernek szeretné tekinteni a kutyákat is. Azután majd jöhetnek a macskák, pókok, stb. Tévedés ne essék, nem az állatvédelem ellen vagyok, hanem az állatok emberesítése ellen.
Most ezek után csodálkozunk azon, hogy a férfiak halomra verik, erőszakolják a nőket, amikor minden jog a férfiakat illeti meg? Többek között az is a jogaik közé tartozik, hogy ők alkossák a törvényeket (a múltban mindenképpen), hogy a nők felett rendelkezzenek, hogy ők döntsék el, a nőknek mit szabad és mit nem. Ráadásul a törvényhozásban túlnyomó többségben férfiak ülnek még manapság is. Mivel a szexista, diszkrimináló patriarchális társadalmunkban minden nő egy férfi tulajdonában van törvényesen, ezért a férfiak teljesen jogosan hiszik, hogy végeredményben minden nő az összes férfi közös tulajdona, alárendeltje, ezért bármelyik férfi bármelyik nővel azt csinálhat, amit csak akar, hiszen nem többek beszélő vagináknál/sétáló vagináknál, csak díszítések a lyuk körül. Akkor miért is csodálkozunk azon, hogy minden hetedik percben megerőszakolnak egy nőt valahol a nagyvilágban? Mégis, mit várunk a férfiaktól? Hogy ne rendelkezzenek a tulajdontárgyaik fölött, amikor a nők nem számítanak többnek egy bútordarabnál és sokszor úgy is viselkednek? Hogy a férfiak ne bánjanak a tulajdontárgyaikkal úgy, ahogy akarnak? Hogyan lehetnének egy szexista, patriarchális társadalomban a beszélő vaginák egyenlőek a férfiakkal....szemléletmód és a nevelés módjának megváltoztatása nélkül? Mégis hogy várhatnánk el a férfiaktól, hogy tiszteletben tartsák a beszélő vaginák és házicselédek jogait? Milyen jogokat? A jogukat a férfiak kiszolgálásához? Vagy a jogukat a főzéshez, mosáshoz, takarításhoz? Jogot a család napi 24 órás kiszolgálásához, a kizárólagos gyerekneveléshez? Megnyugodhatunk, mert a nők efféle jogait a férfiak maradéktalanul tiszteletben tartják. Csak nézz most a férjedre/párodra, aki a tévé előtt henyél sörrel a kezében, míg te a konyhában robotolsz rá és helyette!
Ez a szexista szemlélet, beidegződés az alapja mindenféle nők elleni erőszaknak, beleértve a nemi erőszakot is, valamint a nem éppen elhanyagolható áldozathibáztatás mindennapos gyakorlatát nemi erőszak esetén! Mert ugye miért sétáltál végig miniszoknyában egy férfi előtt, mikor tudnod kellene, hogy te egy szexuális ingerforrás vagy csupán a férfiak számára? Ha kivágott ruhában, magassarkú cipőben, ráadásul este 10 után sétálgatsz az utcán, akkor ne csodálkozz, ha megerőszakolnak, amit meg is érdemelsz. Mert ahhoz a férfiaknak joguk van. A nőknek meg nincs joguk olyan ruhát felvenni, amilyet csak akarnak, és akkor sétálni az utcán, amikor csak akarnak. Ehhez csak a férfiaknak van joguk, meg a bűnözőknek, akiknek a többsége persze férfi. Akkor is megjelenik az áldozathibáztatás, amikor valakit kirabolnak az utcán este: miért éjfélkor mentél haza a munkából? Miért hordod az arany jegygyűrűdet? És a legjobb, amit csak egy rendőr vagy biztonsági szakember mondhat, hogy ha a kocsimat kihozom a garázsból, akkor már az én felelősségem, értsd: az én hibám, ha ellopják, mert miért hoztam ki a biztonságos garázsból, miért akartam beleülni és elmenni vele A pontból B pontba? Megérdemlem a büntetést a könnyelműségemért. Pontosan ez történik nemi erőszak meg minden más erőszakos bűncselekmény esetében, amit az illetékesek azért találtak ki többek között, hogy kimagyarázzák miért is tehetetlenek a bűnözők és a bűnözés elleni harcban. Csak akkor számítunk ártatlan áldozatnak, ha bezárkózunk a pincébe, és ott támadnak meg minket. A hatóságok is azt a nézetet osztják, hogy megérdemlik a nők a nemi erőszakot, ha túl sok alkoholt ittak, ha túl kivágott volt a ruhájuk és rá mertek mosolyogni egy-két nekik tetsző pasira. Egy amerikai rapper és egy magyar követője azt nyilatkozta tavaly nagy felháborodást keltve, hogy ha öntudatlan nővel szexel egy pasi, az nem számít erőszaknak, mert a nő nem tud róla, nem tiltakozik ellene és lehet, hogy józanul beleegyezne az aktusba. És mivel nem tiltakozik – lényegtelen, hogy nem képes rá -, miért lenne erőszak egy öntudatlan nővel való közösülés? Na, erre varrjunk gombot! Ha ez a logika nem un. női logika, akkor mi? Arról nem szólt a fáma, hogy egy évek óta kómában fekvő, vagy egy utcai baleset következtében haldokló nővel létesített szexuális kapcsolat erőszaknak számít-e, vagy szólni kell-e a többi férfinak is, hogy jöjjenek, mert potya szex van kilátásban!
Sajnálatos, hogy megjelenhetnek ilyen nyilatkozatok a hülye közösségi oldalakon, mert követőkre talál nagyon hamar és olyanokat is bevonzz, akik eddig így még nem is gondolkodtak el a nemi erőszak jelentésén. Meg is lett az eredménye. Azóta járványként terjed az öntudatlan lányok csoportos megerőszakolása, amit a minden emberi mivoltjukból kivetkőzött férfiak még viccesnek is tartanak, felveszik a mobiljukkal és felrakják a netre, ahogyan egy eszméletlenre itatott vagy begyógyszerezett lányt kényszerítenek szexre órákon át csoportosan, röhögve, vigyorogva, jól szórakozva! Ráadásul rengeteg beteg agyú férfi nézője akad az ilyen felvételeknek, akik százszámra lájkolják, kommentálják, hogy tök jó, meg nagyon tetszik és jöhet még több! Azon már senki ne csodálkozzon, hogy később ezek a férfiak is megpróbálkoznak utána a csoportos erőszakkal. Vajon MILYEN CSALÁDBÓL JÖHETTEK EZEK AZ EMBEREK? Milyen szülők mellett nőttek fel? A muzulmán emigránsokon nem csodálkozom, náluk a nők kötelezően, vallásilag beszélő tárgyak csupán, de egy európai férfi milyen értékrendszerrel, neveléssel, szülőkkel a háta mögött találja szórakoztatónak, jó poénnak és dicsőségnek egy másik ember bántalmazását? Az úszók botrányos erőszaktevői is azt nyilatkozták, hogy csak poénkodni, szórakozni akartak – A NŐK KÁRÁRA, ami a férfiak szerint nem is az, hiszen ha egy focilabda azért van, hogy belerúgjanak, akkor nem a focilabda kárára történik a rugdosása, hanem csak beteljesíti a funkcióját, amire kitalálták! A nők is azért vannak, hogy a férfiak kedvükre kiszórakozhassák magukat valamivel.
A bírói gyakorlatot is áthatja a nemi diszkrimináció, a szexizmus. Példának okáért, amikor egy férfi gyerekeket, nőket erőszakol meg, büntetésül kap 6 évet, majd két év után szabadul jó magaviseletért. Viszont ha egy csinos, fiatal tanárnő szexel a 15 éves, kanos fiútanítványával, aki már régen nem szűz és akarja is az aktust, sőt, még dicsekszik is vele, akkor a tanárnő 15 évet kap, és nem fogják elengedni két év után jó magaviseletért. Egy idősebb bírónő néhány éve felmentette a feleségét megfertőző HIV pozitív férjet, és indoklásként magából kikelve ordította, hogy “magának öt férje volt, ki tudja kitől mit kapott”. A bírónő ellen panaszt tettek, ami után gyorsan nyugdíjazták is, de ez már nem segít a feleségen. Mindent összevetve nem csak a kivágott ruha tilos a nőknek, vagy az éjszakai séta, de az egynél több törvényes férj is. Aki 50 éves korában az ötödik férjénél tart, az ócska kurva, magának kereste a bajt, és megérdemli, hogy AIDS-es legyen!
Maradjunk még a magának kereste a bajt szemléletnél. Egyetemi gólyatábor. Nemi erőszak. Egy 40 éves férfi hallgató, aki a gólyatáborban fotósként megbízva fotózta a bulit, hajnalban megerőszakolt egy 18 éves, leitatott lányt. Az esetről a férfiak TÖBBSÉGÉNEK a véleménye ugyanaz volt: “addig riszálta magát a ribanc, amíg már nem volt visszaút” - írta mély meggyőződéssel több kommentelő is. Igen, egy 18 éves szűzlány - aki akkor ivott életében először alkoholt, és akit a pedofil fotós szándékosan itatott le – pontosan azzal a céllal indul el otthonról boldogan a gólyatáborba, hogy aznap éjjel egy az apjánál is idősebb pasival erőszakoltassa meg magát. Figyeljük a férfiak női logikáját? A pedofil fotós ráadásul azzal védekezett, hogy nem ez az első eset, máskor is és mások is megtették már, sőt, bevett szokás leitatott gólyatáboros szűzlányokat megerőszakolni, mi ezzel a probléma? Mert ha sokan csinálják, akkor már miért lenne bűn? Valószínűleg a pasi még most sem érti a zárkájában, hogy mi rosszat is tett ő valójában. A legijesztőbb az egészben, hogy a férfiak többsége, és sajnos a nőké is, úgy gondolja, hogy VAN olyan szituáció, amikor a nemi erőszak teljesen normális, természetes, és egyáltalán nem bűn, sőt, kifejezetten JOGOS! És VAN olyan szituáció is, amikor a nemi erőszak a megfelelő, méltó büntetés az engedetlen vagy éppen kacérkodó nő számára! És a nemi erőszak "jogosságáról" az adott szituációban csak és kizárólag a férfi dönt egyedül!
Ezzel a felfogással nem lehet mit kezdeni. Amíg az emberek nagy része úgy gondolja, hogy egy szexuális aktus nem csak és kizárólag egy szerelemből, vonzalomból fakadó kölcsönös örömszerzés fizikai beteljesülése, hanem büntetésként, megalázásként is meg lehet tenni, addig a nemi erőszak létezni fog, amíg világ a világ!
Folyt.köv
