Sokan nehezményezték, hogy a cikk írója úgy fogalmazott, hogy az "apák többsége". Érdekes, hogy pont egy NEM általánosító megszólítást találnak sértőnek, felháborítónak vagy minek. Intelligens ember nem általánosít, még akkor sem ha csak egy kivétel van. Ilyenkor vagy azt említi meg többször, hogy "tisztelet a kivételnek" és "akinek nem inge, ne vegye magára", vagy úgy fogalmaz, hogy a "többség" vagy "kisebbség". Ha azt írta volna, hogy az "apák" vagy "minden apa", jobb lett volna? Akkor senki sem tiltakozna?
Az "apák többsége" statisztikai adat! Bármely kételkedő odasétálhat egy válóperes bíróhoz, ügyvédhez és felteheti neki a nagy kérdést, hogy az apák akarják-e a gyerekeiket a válás után. Nemleges választ fog kapni. Az apák maximum 10-20%-a ragaszkodik a gyerekéhez, a többség megelégszik a kéthetenkénti vasárnap délutánokkal! Egy részük meg örökre kilép a gyereke életéből! Ráadásul ebben a 10-20%-ban benne foglaltatnak azok az "apák" is, akik csak azért akarják a gyereket, hogy NE kelljen tartásdíjat fizetni, majd miután megkapták, azonnal a nagymama vagy valamelyik nagynéni nyakába dobják, hogy neveld te, te vagy a nő! (Lásd: az unokájával ordítozó nagymama esete tavalyról, akinél tíz éven keresztül nem vették észre, hogy eredetileg a nagybácsi a gyerek gyámja, aki lepasszolta az idős nagymamának anno és tíz éve a gyerek felé sem néz). És szintén ebbe a 10-20%-ba tartoznak azok az "apák" is, akik csak azért akarják megkapni válás után a lánygyerekeiket, hogy elvéve a gyerekkorukat házicselédként kiszolgáltassák magukat velük a feleségük helyett! (Lásd: "9 évesen lett felnőtt - Keresem a családom"). Ezeket az embereket nagy hiba apáknak hívni. Azokat meg egyáltalán ne hívjuk így, még véletlenül se, akik még a hálószobában is a lánygyerekeikkel helyettesítik az elvált vagy távollévő feleségüket! (Lásd: Afganisztánban szolgáló katonanő esete, aki fél év kiküldetés után arra jött haza, hogy a férje, az "apuka" a 10 éves kislányukkal pótolta a feleség hiányát a hálószobában. És hány ilyen eset van?) Vagy vegyük azokat az "apákat", akik haláleset után pár hónappal már új cselédet/feleséget hoznak a házhoz a gyászoló gyerek minden tiltakozás ellenére - mert valakinek ki kell szolgálnia az uraságot, egy fiúgyerek meg arra nem képes - és belefektetik az új cselédet az elhunyt anya ágyába, beköltözteti a szekrényébe, majd amikor a még mindig gyászoló gyerek jogosan tiltakozik az "új anyuka ellen", akkor nemes egyszerűséggel leveszik a csatos övet, és az "új anyuka" bámészkodása közepette halálra verik a saját gyereküket.
A sajnálatos tény és igazság az, hogy ténylegesen nagyon kevés apa neveli a gyerekét válás vagy haláleset után. A TÖBBSÉG mással nevelteti, még akkor is, ha egy lakásban él a gyerekével, vagy éppenséggel házicselédnek használja, plusz még a kisebb gyerekek gondozását, "nevelését" is a lánygyerekével végezteti. És most ne jöjjön senki azzal, hogy az apa "dolgozik", emiatt "nem ér rá", mert a gyereküket egyedül nevelő anyák is dolgoznak (másképp nem is kapnák meg a gyereket), és van amikor napi 12 órát (pl. ápolónők), és mégsem dobják más nyakába a gyereküket, és nem is használják mindenes cselédnek a férj helyett!
Viszont minden tiszteletem azon kevés apáké, akik valóban egyedül nevelik a gyerekeiket; főznek, mosnak rájuk és gondtalan gyermekkort igyekeznek biztosítani nekik! Csak reménykedni tudok benne, hogy "Az apák az igazságért!" egyesületben kizárólag ilyen férfiak, apák vannak, és teljes mellszélességgel támogatom az ügyüket!
