Döbbenten hallottam a híradóban, hogy Ausztriában muszlim vallású nők tüntettek a burkát betiltó törvény ellen. Szerintük, a rabszolgaságukat jelző testet-arcot-hajat takaró ruhaviselet tiltó törvény "sérti a nők jogait". Először elkezdtem nevetni, azt hittem, vicc az egész, de
rá kellett döbbennem, hogy nem az. Ezek az agymosott nők komolyan gondolják, hogy a szabadság kényszerítése káros, és a nőknek joguk van választani, hogy szabadok lesznek-e vagy rabszolgák. Siralmas belegondolni, hogy ezeket a nőket mi vezette arra a következtetésre, hogy elrejtsék a testüket, az arcukat, szemüket, a hajukat és minden más bőrfelületet magukon, hogy semmi más csak egy ruhakupac vagy egy szellemalak látszódjon belőlük és semmiképpen sem lehessen azonosítani őket, sose érje napfény, friss levegő a hajukat, bőrüket, testüket. Mintha nem is léteznének. A muszlim vallásnak ez pontosan a célja.
Kezdjük először Mohameddel. Időszámításunk szerint 600 körül élt, bár erre nem sok bizonyíték van, mert az első életrajzok halála után 150 évvel később íródtak és azok is régi elbeszéléseken alapszanak. Pont ugyanúgy, mint Jézusnál. Róla is a halála után kb. 110 évvel íródtak az első "evangéliumok", ami egy i.sz. '70-es években olvasott szövegre hivatkozik. Szóval ez a Mohamed, aki Allah-ot, az egyetlen istent hirdette, és az ő küldötte volt, ötvenegynehány éves koráig egészen normális életet élt, 15 évvel idősebb feleségétől hat gyereke született, de miután meghalt a felesége, erőt vett rajta a kapuzárási pánik, pont úgy, ahogyan mostanában az ötvenes férfiakon, akik szentül hiszik, hogy öregen, őszen, elhízva majd ők is 25-nek látszanak a 25 éves szeretőjük mellett, akit természetesen az anyagi körülményeikkel tudtak megszerezni. Továbbá ezek az öreg férfiak meg vannak győződve arról is, hogy nekik 50 év fölött (is) kell szaporodniuk, korán apa nélkül itt hagyva a gyerekeiket, és majd egy csecsemővel a karjukon nem nagyapának fognak látszani, hanem fiatal apukának. Nos, ez már 1500 évvel ezelőtt is megvolt, csak akkor akadt valaki Mohamed személyében, aki ezt törvényre akarta emelni és szokásjoggá tenni. Mohamed 50 éves kora körül elkezdett 4-5 éves kislányokról szexuálisan fantáziálni, méghozzá többről is egyszerre és elhatározta, hogy álmát meg is valósítja. Nem volt nehéz dolga - sok férfinak tetszett a pedofília meg az egyeduralkodás minden és mindenki fölött. Teremtett egy új vallást, az iszlámot, ami kimondta a férfiak felsőbbrendűségét, a nők alsóbbrendűségét, a férfiaknak való alárendeltségét és szexuális tárgyként való használatát, valamint ezzel párhuzamosan a többnejűséget is beiktatta, hiszen ha egy nő csak egy tárgy és birtokolható, akkor miért ne birtokolhatna egy férfi akármennyit belőlük, ha a vagyona megengedi. Ekkor jött be a testet-arcot takaró viselet is, hiszen a nő, mint egy férfi tulajdona és használati tárgya, nem mutogathatja magát más férfiaknak, ahhoz csak az urának van joga. Mohamed előtt királynők is uralkodtak az országban, azóta még csak gondolni sem mernek rá.
Az első felesége halála után még 10! felesége volt, a legutolsó és legfiatalabb, Aisa, aki csak ÖT éves volt, amikor a majd' hatvanéves Mohamed "elvette", és állítólag nagyon szerették egymást, Aisa is "boldog szerelemben" élt a nagyapjával, akarom mondani az urával-parancsolójával, és állítólag Mohamed az ő karjaiban halt meg 63 évesen. Azért állítólag, mert hiteles bizonyíték nincs semmire, csak az iszlám vallás létezése a pedofília dicsőítésével. Manapság Mohamed a börtönben halt volna meg, ha itt él Európában vagy más civilizált kontinensen, de Ázsiában, Afrikában hatalmas táborra, lelkes követőkre talált. Manapság többen vannak, mit a keresztények, kb. 1,8 milliárdan.
A nők szerepe és létének értelme az Iszlám Állam szerint: teljesen mozgásszegény életet kell, hogy éljenek, bezárva a lakóházakba, elsődleges feladatuk, hogy elrejtve és lefátyolozva éljék le az életüket a férfiakat szolgálva minden téren, akiket az ISIS a nők "gazdáinak" hív. Az iszlám jelentősen korlátozza a nők jogait, szabadságát, meghatározza minden lépésüket az öltözködéstől az utcára lépésig. Ennek tükrében döbbenet, hogy a Korán szerint élni "szabadság", a muszlim nők szerint! Elnyomottan, elrejtve, lefátyolozva télen-nyáron. Egy amerikai muszlim nő egyszer "tudatlannak" nevezett, mert a burkát a rabszolgaság jelképének neveztem. Szerinte ez "csak" a vallás által előírt viselet és törvény, amit be kell tartani és az nem rabszolgaság. Mikor rákérdeztem, hogy miért egy könyv mondja meg nekem, hogy hogyan öltözködhetek és viselkedhetek, és ez miért nem korlátozás, és ha ő ebben nem látja az elnyomást, akkor miért én vagyok a tudatlan és miért nem ő, már nem válaszolt.
Jó példa erre pl. Eva Gerlach: Háremből a nagyvilágban című könyve, amelyben az írónő megkérdezte a teljesen lefátyolozott, korlátozott, utcára csak egy férfi engedélyével mehető nőket, hogy miért is tűrik a rabszolgaságot, mire a jemeni nők azt felelték csodálkozva: "mi nem vagyunk rabszolgák, szabadok vagyunk". Ez történik, ha valakinek nem mutatják meg a szabadságot, csak az élet egyik aspektusát és nem is látnak példát a női szabadságra. Nem fogják felismerni és helyesen értelmezni a saját pozíciójukat, azt fogják hinni, hogy amiben élnek, az a normális, természetes és mindenki mindenhol így él az egész világon. Már ha tudnak egyáltalán valamit a világ többi részéről.
Ezért sem lehet túlságosan csodálkozni azon, hogy sokszor maguk a nők támogatják a szigorú szabályokat, saját maguk korlátozását és jogfosztását minden téren - lásd A lányom nélkül soha című filmet, amelyben a Sally Field által megszemélyesített amerikai nő Iránban majdnem áldozatául esik egy terepjáróból kiugró lefátyolozott női osztagnak gépfegyverrel a kezükben (azt bezzeg a kezükbe adják, ha az iszlámot kell védeni, ilyenkor nem zárják a konyhába a nőket), csak mert kilógott néhány hajtincs a kendője alól. Szíriában tavaly egy teljesen lefátyolozott ISIS női osztag lőtt le egy szintén lefátyolozott anyát, aki egy fa tövében szoptatta a gyerekét, természetesen a burkája alá rejtve! Semmi nem látszott a szoptatásból, de az iszlám ezt is súlyosan törvénysértőnek és az iszlám nőkhöz méltatlan viselkedésnek tartotta és azonnal ki is végezték a szerencsétlen nőt. Előtte még elvették tőle e gyerekét. Csodálkozni csak az agymosás hatékonyságán lehet meg a logikai gondolkodás, és egyáltalán maga a gondolkozás teljes hiányán.
Ugyan milyen elmebeteg támogathatja ezt a vallást, ami a lányok-nők ellen van, amelyben a lányoktól elveszik a gyerekkorukat és 8-9 évesen már férjhez adják vénemberekhez. Jemeni statisztika szerint minden harmadik nyolcéves kislány belehal a nászéjszakába...Ugyan mért akarják az európai muszlim nők a szabadság helyett a burkát, a rabszolgaság és őrült Mohamed pedofíliájának jelképét, mint "jog"? Miért állnak át teljesen szabadon, jómódban élő muszlim lányok az ISIS-hoz és miért vállalják a teljes rabszolgaságot, amiben a legkisebb vétségért is büntetés, gyakran halál jár? Talán mert ezeknek a szerencsétleneknek a mennyországot ígérik, és tudvalevő, hogy nők NEM kerülhetnek a mennyországba, csak a férfiak, akiket negyven szűz lány vár a Paradicsomban. Természetesen mindegyikük 5-6 éves. Csak azt nem értem, honnan vesznek ennyi szűzlányt, ha a lányok, nők nem kerülhetnek oda?
Tehát "joguk" van az iszlám nőknek a burkához, "joguk" van a saját szabadságuk korlátozásához (próbáljon meg valaki egy burkában mozogni, látni, lélegezni, orrot fújni, enni és egyebek), pedig ehhez inkább jogfosztás szükségeltetik. Hogyan hihetik ezek a nők, hogy a burka viselése szép és jó és jog kell hozzá? Hogyan hihetik ezek a nők, hogy teljesen eltakarva, személytelenül élni az szép és jó? Hogyan hihetik el ezek a nők, hogy nőneműnek lenni SZÉGYEN? Hogyan hihetik el, hogy szégyen, ha léteznek és szégyen, ha van arcuk, fejük, hajuk, bőrük és ez látszik is, ezért el kell takarniuk magukat szemlesütve meg bujkálniuk?
Miért nincs joguk a nem-muszlim országoknak megvédeni a saját vallásukat, a saját állampolgáraikat? Miért kell nekem burkás, lefátyolozott nőkkel találkoznom, beszélgetnem, ha nem akarom? Hogyan érezhetném magam egyenlőnek burkás rabszolganők jelenlétében? Hiszen csak azon múlt, hogy véletlenül nem néhány kilométerrel arrébb születtem!
Miért nem mer szólni valaki ezeknek a nőknek, hogy amihez ragaszkodnak az pont nem a "jog", hanem a jogfosztás?
Miért nem mer szólni valaki ezeknek a nőknek meg férfiaknak, hogy ha nem tetszik a keresztény és civilizált értékrend, akkor menjenek haza, mert senki nem hívta őket? Ha meg maradnak, akkor a befogadó ország törvényeit, szokásait kell betartaniuk, ha ott akarnak élni. Nekem se jutna soha az eszembe, hogy iszlám országba költözzek rabszolgának.
EZ TÉNYLEG "JOG"?
