Sokáig vívódtam, hogy válaszoljak-e egyáltalán, és ha igen, hogyan, milyen formában? Végül úgy döntöttem, hogy egy külön posztban felelek meg az egyik kommentelőnek, aki (női logikát nem meghazudtolóan) azt a kérdést tette fel nekem a kitételre, hogy az "ötévest már nem kell pelenkázni", hogy "az nem jutott az eszembe, hogy van aki erre vágyik?".
Első kínomban nevetve kezdtem el sírni azon, hogy a kommentelő halálbiztos benne, hogy ezzel nagy igazságot, okosságot mondott, és olyasmire hívta fel a figyelmemet, ami csak neki, az "okos, szaporodási lázban" égő agytrösztnek sikerült. Nos, a válaszom: de igen, eszembe jutott. Egy villanásnyi ideig. Nekem sok mindenről sok minden eszembe szokott jutni ("Gondolkodó Ember"), aminek a többsége nem publikus. Például az is, hogy oké, ha ezt akarod, ha erre vágysz, csináld csak, sőt, nyiss egy kifejezetten szaros pelenkák cseréjére szakosodott intézményt és mások helyett, megfelelő térítés ellenében napi 12 órában hódolhatnál kedvenc szenvedélyednek! Biztos sokan mennének, főleg apák.Ilyen vállalkozás még biztos nincs a világon.
Igen, egy villanásnyi ideig eszembe jutott, hogy vannak/lehetnek olyanok, akik szeretnek a szarban turkálni, de azután elszégyelltem magam. Elszégyelltem magam és meg is rémültem, hogy képes vagyok azt feltételezni általánosan, ha csak egy pillanatra is, hogy a Földön élő 3,5 milliárd nőnemű ember teljesen hülye, és szaporodási lázukban képesek primitív állattá változni. Nem lehetek annyira elvetemült, hogy minden nőről azt feltételezzem, hogy a szarpucolás vágya hajtja, élteti őket, jobban mondva mások büdös szarának szagolása-pucolása a nap 24 órájában, éveken keresztül, lett légyen az csecsemő vagy 80 éves magatehetetlen nagyszülő! Szégyelltem magam, hogy perverzitást feltételezek 3,5 milliárd emberi lényről. Valószínűleg a kommentelő egy harmincas, toporzékolva-őrjöngve gyerekre áhítozó szerencsétlen lehet, aki - többedmagával - kínjában bármire hajlandó lenne egy gyerekért, és a "gyerekszülés mindenáron" rögeszméje érdekében képes visszasüllyedni egy olyan primitív, állati szintű állapotba, amit évezredekkel korábban sikerült elhagynunk (a többségnek) - ugyanis a fészekben lakó utódok szarát-húgyát az anyaállat nyalja fel egy ideig. Az is valószínűnek látszik, hogy a kommentelő hölgy az egyik "alapanyaga" azoknak a teljesen meghülyült harmincas-negyvenes ősanyáknak/ezoanyáknak, akik évekig toporzékolva-őrjöngve várják, hogy mikor veszi valaki feleségül őket és mikor szaporodhatnak már végre; akik Szűz Máriának képzelik magukat és szerintük a Kisjézust hozták a világra, aki majd később megváltja a világot (megint), és ők azok, akik ennek a "csodának" a bűvöletében direkt a metrón, buszon vagy cipőboltban (hol másutt?) teszik ki a tőgyüket a minden-illemet-jóérzést felülíró, nyilvános, lehetőleg minél több embert (kellemetlenül) érintő szoptatás mutogatása és a lásd-teljesítettem-ami-a-női-kötelességem bizonyítási kényszer ELÉGTÉTELVÉTELÉNEK a céljából! És ők azok is, akik azt hiszik, hogy senki másnak nincs gyereke, csak nekik, és csak ők képesek szaporodni a világ nyolcadik csodájaként.
Hogyne jutott volna eszembe, főleg azok után, hogy a poszt írása táján voltam szem- és fültanúja egy esetnek, amelyben egy anya panaszkodott az eladónőnek egy boltban, hogy szülés után nem ment vissza a hasa, hanem kinyúlt és ráncos maradt. Erre a szintén harmincas, kissé primitívnek látszó eladónő, szinte eszét vesztve, az üzletet teleordítva bizonygatta, hogy az "nem baj, az nem baj, ez ezzel jár, de ez nem baj, bár már én tartanék ott, hogy kinyúlt lenne a hasam, de boldog lennék!". És még negyedóráig, reszketve az izgalomtól, és az agyát szép lassan, de biztosan elborító tébolytól megszállottan bizonygatta, mennyire örülne, ha undorító lenne a teste! Kíváncsi lennék, hogy az elmebajáról szóló bizonyítványának is ennyire örülne-e? Az eset után kétség sem merült fel, hogy - a kommentelőt is beleértve - ezek azok a tébolyultan toporzékolva-őrjöngve gyerekre áhítozó nők, akikből azok a lógótőgyű, 120 kilós, narancsbőrős-striás-hurkás löttyedt-töttyedt undormányok lesznek, akik semmit sem tesznek magukért és akik majd tátott szájjal csodálkoznak, hogy a férjük fűvel-fával csalja és/vagy elhagyja őket; ők azok, akik szerint teljesen normális gyerekszülés után csúnyává, undorítóvá válni, és "nem baj", ha ezért akár apa nélkül kell egyedül felnevelniük a gyerekeiket (mert ez az ideális állapot egy gyerek számára); ők azok, akik egész életükben "boldogan, önként és dalolva" pucolják a szart a családjuk után, mert az "ezzel jár"; ők azok, akik boldogan nyalják fel négykézláb a férjük vizeletét a WC-kagyló körül és turkálnak könyékig a szarban, amikor a férjük-gyerekeik telerakják, eldugaszolják a vécét, "mert ez ezzel jár és ez maga az isteni csoda, a mennybéli boldogság!". Mint amikor egy filmben egy fél évszázaddal azelőtt házasodott házaspár női tagja a férje fejéhez vágja - jobb későn, mint soha -, hogy az évtizedek óta minden éjjel telefingja a hálószobát, de ő sohasem tette szóvá, boldog volt, mert azt hitte, hogy a feleségének lenni "ezzel jár" (és már "valaki feleségének lenni" önmagában egy kitüntetés)! Azaz, micsoda megtiszteltetés évtizedekig, minden éjjel egy férj fingjának a bűzében fuldokolni! Hiszen már maga a házasság is kiváltság - mélységes megtiszteltetés a nők számára, amikor is a férfiak kegyeskednek maguk mellé emelni az Olimposzra egy félállatot -, a szarpucolás-szagolás csak hab a tortán! Soha nem szégyelltem magam még ennyire - helyette, és a hozzá hasonló gondolkodással bíró nők helyett is! Persze, hogy eszembe jutott, hogy vannak, akik még talán a csecsemőjük szarát is képesek megenni vagy magukra kenni, annyira boldogok, hogy szaporodhattak, de azonnal el is vetettem, mert ha minden nő kivétel nélkül ilyen tébolyult, megkergült félállattá változna szaporodási lázában (főleg, hogy már 7,3 milliárdan vagyunk és ezért pusztulunk, pusztítunk mindent magunk körül), akkor nem sok értelme van az emberi civilizációnak.
S velük szemben, farkasszemet nézve, ott állnak azok a gyerekek, akik senkinek sem kellenek. Pláne nem a szaporodás elmebajában szenvedő "ősanyáknak".
