A Férfit már régóta foglalkoztatta a gondolat. Kellene valamit csinálni, hiszen férfi lenne vagy mi fene? Meg kellene ezt mutatnia mindenkinek, főleg a csajoknak. A Férfi nem volt éppen "igazi férfi" küllemű. Teljesen átlagosnak volt mondható, sőt,
voltak sokan, akik kifejezetten visszataszítónak látták a sörhasával, kopaszodó fejével, szabálytalan arcvonásaival és szakállával - amiről egy csomó pasi azt hiszi, hogy jól áll neki és férfiasabbnak, trendinek látszik tőle, pedig valójában tök hülyén néznek ki. Sokan úgy néznek ki a szakállukkal, mint egy ortodox zsidó vagy pópa. Csoda, hogy még egyikük sem esett áldozatul valamelyik rasszista szervezet támadásának. Az "divatos" borostás képű, ápolatlan alkoholistának látszó pasikról már ne is beszéljünk.
A Férfi tenni akart valamit, valami férfiasat, valami olyat, ami visszaadja a nagy és erős férfi, a teremtés koronája érzést, amit ki tudja mikor és hol vesztett el, talán amikor elkezdett nőni a sörhasa, vastagodni a combja, és női méreteket kezdett felvenni a melle, miközben egész nap a kocsijában, a volán mögött terpeszkedett. Magánvállalkozó volt, bármit is jelentsen ez a divatos és elég rosszízű kifejezés. Nem is olyan rég még kopasz, nagydarab bunkókat jelentett meg hasonló kaliberű taxisofőröket, akiket a rendszerváltozás után kirúgtak a Főtaxitól, Főspedtől vagy honnan és semmi másra nem voltak képesek a nyolc általános iskolai végzettségükkel meg a jogosítványukkal, mint kocsival eljutni A pontból B pontba. Nos, ők voltak az első vállalkozók, noha nem csináltak semmi mást vagy többet, mint azelőtt: embereket vagy árukat fuvaroztak egyik helyről a másikra. Csak már ők maguk fizették (vagy nem) az adójukat, TB-t. Hót bunkók voltak és legtöbbjük ma is az, védjegyük az erőszakos, agresszív viselkedés a békés polgárokkal szemben.
A Férfi is nagyjából ezt a vonalat képviselte. Mégsem érezte magát elég férfiasnak a lelke mélyén és igaza is volt. Hol volt ő attól? Mint szegény Gobbi Hilda Marilyn Monroe-tól. Tudatosan viszont ő volt a király, a teremtés koronája, a világ ura, az eszményi férfi, akitől minden nő elájul és két kézzel kapkodnak utána. Szerette volna, ha ezt mások is elismerik, dicsérő megjegyzéseket tesznek rá és elismerő pillantásokkal méregetik, nem csak a nők, de a férfiak is. Szerette volna, ha elismerik, hogy ő az alfa hím! Elhatározta hát, hogy vadászni megy. Mert ha ez nem férfias, férfihoz illő és méltó, akkor mi az? Vadászni, mint az őseink - mellesleg senki nem bizonyította még azt, hogy csak a férfiak vadásztak, ugyanis a ma élő emberek közül senki nem volt ott akkoriban, nem látta a saját szemével, nem maradtak írásos feljegyzések, pláne nem fotók vagy videofilmek arról, hogy csak a férfiak vadásztak volna. A barlangrajzokat felejtsük el, mert a pálcikaemberek bárkik lehettek, még a hosszú hajat sem ábrázolták, miközben őseink biztos, hogy nem jártak fodrászhoz hajat vágatni, ahogyan ma egy "igazi férfihoz" illik. Szóval a Férfi a tettek mezejére lépett és első lépésként felhívta az egyik régi osztálytársát, akivel hébe-hóba tartották a kapcsolatot, és akiről tudta, hogy hivatásos vadász, majd megkérdezte tőle, hogy nem vinné-e magával szarvast lőni. A Férfi régebben el-el kísérte a haverját vadászatokra, aki tanította is a puska használatára, de ő maga sosem lőtt még állatra, csak sörös dobozokra meg céltáblára. Nagyon megörült, amikor a haver beleegyezett a dologba és majd az ő felügyeletével és engedélyével, az ő puskájával megkísérelheti megvalósítani a tervet.
A nagy napon a Férfi hajnali 3-kor kelt, hogy hajnali ötre ott legyen az erdőszéli találkozóponton, ahol is a haverja várta. Az út oda csak másfél óra volt, de a Férfi semmit sem bízott a véletlenre. Nem akart gyorsan hajtani, de elkésni sem, nehogy a haverja azt higgye, hol elpuhult. Na még csak azt kéne, hogy a férfiak se tartsák őt férfinak! Olyan sötét volt még, hogy a kocsija reflektorfényében is csak az orráig látott. Bár előbb érkezett a találkozó időpontjánál, a haver már várt rá, bár ő is csak percekkel korábban ért oda. Még szerencse, hogy mindketten hoztak zseblámpát, majd az erdőszélén hagyták a kocsijukat - a haver egy terepjáróval érkezett -, és útnak indultak. A Férfinak gőze sem volt arról a sötétben, hogy hova is mennek vagy éppen hol vannak, hosszú évek óta nem járt erre, csak igyekezett a haver nyomában maradni, ami nem is bizonyult annyira könnyűnek, mint hitte. Alig bírt lépést tartani a haverral a sűrű, bokros, fatörzsekkel, gödrökkel teli erdőben sok-sok méteren át cipelve a sörhasát és a plusz kilókat. Nem is emlékezett rá, hogy mikor "kirándult" utoljára vagy hogy mikor menetelt ilyen sokáig egyfolytában. Legalább félórát gyalogoltak, ha nem többet. Mire a leshelyre értek, annyira elfáradt, hogy majdnem összeesett, de inkább helyben felkötötte volna magát az első fára (ha bírta volna), minthogy elárulja magát. Ehelyett a maradék erejét összeszedve rávigyorgott a haverra és színlelt lazasággal megkérdezte tőle, hogy már itt lennénk? A haver látta, amit látott vagy nem, mindenesetre nem mutatta, csak visszavigyorgott, hogy igen, már itt is volnának egy röpke séta után. Szerencsére már teljesen kivilágosodott. Letelepedtek a leshelyen, ami egy kisebb árok volt a tisztás szélén, előtte egy sűrű bokorral meg fával. Innen nagyon jól lehetett látni az egész tisztást anélkül hogy a szarvas vagy bármilyen más állat észrevette volna őket, hacsak nem széllel szemben álltak. A Férfi meglepetésére a haver előszedett a hátizsákjából két összecsukható kisszéket és arra ültek le. A Férfi magában megáldotta a havert hosszú, boldog élettel, annyira örült, hogy leülhetett. Megkezdődött a várakozás időszaka, ami biztatóan indult néhány távoli szarvasbőgéssel. Nem is kellett sokáig várni, hogy felbukkanjon az első szarvasbika hangos bőgések közepette, két szarvastehenet követve. A két szarvashölgy hátrafordulva alaposan megszemlélte a bikát, majd tovább sétáltak a tisztáson. A bika bőgve követte őket, nem vette észre, hogy megmérettetett és könnyűnek találtatott. Azt hitte, hogy ő a király és ebben nagyon hasonlított a Férfira. Meg a többire. Bármelyik férfi azt hiszi magáról, hogy ő a király legyen bármennyire is ronda vagy kicsi a a farka. Sőt, minél pocsékabb az ágyban, annál inkább hiszi. Ez a szerencsétlen bika is azt hitte, hogy ő az úr a házban/erdőben, eszébe sem jutott - ahogyan a férfiaknak sem soha -, hogy mindig a nőstény/nő választ! Természetesen agymosással, a természetes értékrend megváltoztatásával lehet ezt befolyásolni (lásd értéktelen, tehetségtelen nyálas celebekért való őrjöngés és megalázkodás előttük, a 15 perc hírnevükért), de szerencsére az állatok még nem fedezték fel a nemi diszkrimináción alapuló utódgondozást.
Ez a bika túl fiatalnak bizonyult, ezért a haver úgy döntött, hogy várnak egy idősebb példány felbukkanására, addig is gyakorolták a puska használatát, a célzást, egyebeket. Mindenfelől közeli-távoli bőgések hangzottak, a tisztáson többféle állat is megfordult, köztük szarvastehenek is. Az emberi nemi diszkriminációnak köszönhetően őket senki nem akarta legyilkolni, hiszen egy szarvas csak akkor szarvas, ha szarva van, ahogyan egy oroszlán is csak akkor oroszlán, ha sörénye van. Ahogyan az emberi társadalomban, úgy az állatvilágban sem számítottak értékesnek a nőstény állatok az emberek számára, hiába képviselték ugyanazt a fajt csak sörény vagy szarvak, agancsok nélkül - bár vannak kivételek szép számmal. Másfél óra várakozás után fel is bukkant az a bika, amire vártak. Méltóságteljes példány volt, aki méltóságteljesen futott a tehenek után arra, amerre azok menni akartak. Bár ez a bika sem lehetett túlságosan öreg, a testalkata meg a szarva sem erre utalt. Nem sokkal volt nagyobb egy nősténynél. Ráadásul a bikák bőgés idején majd egy hónapig nem esznek, nem isznak, csak folyton a nőstények nyomában loholnak, mivel a nőstényeket nem nagyon érdekli, hogy a hímek mit gondolnak magukról, csak mennek a maguk útján, a saját fejük után.
A havernak egy középkategóriás, jó minőségű, strapabíró Remington 700-sa volt már évek óta. Öt golyót lehetett vele kilőni és könnyű volt vele célozni. Nem túl csicsás, egyszerű letisztult forma, matt fekete szín. Pont egy igazi férfinak való. A Férfi élvezettel forgatta a kezében, gyakorolgatta a célzást. Alig várta már, hogy lőhessen és hazavihesse a zsákmányt egy kis fényképeszkedés után. Vagyis a haver vadászházába, ahol az majd feldolgozza vagy mit csinál vele. Ez a Férfit már nem nagyon izgatta, csak az ölés gondolata. Nyilván ő is kap majd a vadhúsból, de nem ez volt a lényeg. Igazi, nagy és erős férfinak érezte magát fegyverrel a kezében, királyabbnak, mint eddig valaha. A szerencsétlen bika még nem sejtette, hogy egy teremtés koronájának képzelt emberi lény fogja kioltani az életét puszta kedvtelésből. Szükség nem volt rá egyáltalán, nem éhezett senki, az üzletek roskadásig vannak házi és vadhússal annak minden feldolgozható formájában. Csupán azért kellett elpusztulnia, hogy egy ember a hiúságát legyezgethesse vele, hogy a világ urának érezhesse magát.
A szarvasbika már elég közel jött, a haver noszogatta, hogy vegye célba. A Férfi ezt örömmel meg is tette. Elég jól látta a bikát, szép nagy felületet biztosított oldalról a Férfinak. Semmit sejtett amikor hirtelen lövés dördült. A bika tett még néhány lépést, úgy látszott, hogy el akar futni, a Férfi agyán át is villant, hogy még egyszer meg kellene lőnie, amikor a bika váratlanul összeesett és nem mozdult többé. A nőstények és minden más állat azonnal százfelé szaladt, csak ők hárman maradtak a tetthelyen. A Férfi és a haverja a bikához sietett. Nem volt már benne élet és a Férfi vette el tőle élete virágjában, önös célok érdekében. Rettentően büszke volt magára, a világ ura volt ebben a percben. Lelki szemeivel már látta magát, ahogyan élete hátralevő részében az erdőt járja reggeltől estig és lövöldözik össze-vissza mindenféle állatra, az emberek meg tátott szájjal csodálják érte. Most sajnálta csak igazán, hogy a mamutok réges-rég kihaltak! Eszébe jutott, hogy lő még egy bikát vagy kettőt, százat, de nem tudták volna hová tenni. A csomagtartóba csak ez az egy szerencsétlen állat fért. De a Férfi nem elégedett meg egy élet kioltásával. Még többet akart, még férfiasabbnak akarta magát érezni, ezért felajánlotta a havernak, hogy majd ő a hátán vagy a nyakában a kocsihoz viszi. Minden fáradsága, kimerültsége elszállt már, nagyon erősnek érezte magát. A haver készségesen bele is egyezett, mivel a bika kb.100 kilót nyomhatott. Mindenesetre segített a Férfi nyakába, vállára tenni, majd megindult a díszmenet a terepjáróhoz. A bika baromi nehéz volt, a Férfi majdnem összecsinálta magát. Nem szokott ő ilyen súlyokkal a hátán mászkálni. Valójában még sosem cipelt semmit, ami közel 100 kiló lett volna, de most szárnyalt a boldogságtól, dolgozott benne az adrenalin meg a tesztoszteron és a testalkata is megvolt hozzá. Ha belepusztul is, de elcipeli a kocsiig a bikát a nehéz terepen, legfeljebb időnként a haver besegít. Így is lett, de az út a terepjáróig végtelen hosszúnak tűnt. Mintha napokig gyalogoltak volna és többször meg is kellett állnia, hogy kifújja magát. A szerencsétlen szarvasbika meg a hosszú út alatt elkezdett szépen lassan kihűlni. A Férfi ezt jól érzékelte, meg azt is, hogy a nyaka baromira izzad és viszket, de annyira, hogy majd meg őrült tőle. Megvakarni nem tudta, és egyre jobban viszketett, mintha egy hangyaboly rohangált volna a nyakán. Eszébe is jutott, hogy lehet a bika tényleg egy hangyabolyba zuhant és vele együtt jó pár hangyát is a nyakába vett, amit nem vett észre sem ő, sem a haver. Mindegy most már, majd a kocsinál lesöpri, lerázza magáról meg a ruhájáról.
Amikor a fák között a távolban megcsillant a haver terepjárója a déli napsütésben, a Férfi magában hálát adott Zeusznak, Allahnak, Buddhának és minden elméletben létező istenségnek. Odáig csak kibírja. Fogcsikorgatva tette meg az utolsó lépéseket, majd amikor a haver kinyitotta a csomagtartót, alig várta már, hogy a segítségével beledobhassa az állatot. A nyakához kapott, ami őrjítően viszketett és furcsa dolgot tapintott végig a nyakán. Érdes, puklis, szemcsés volt végig a nyaka, le a lapockájáig, meg még a válla is. Szólt a havernak, hogy ő is nézze meg, aki meg is tette és élesen füttyentett egyet. Hű az anyja! Tele van a nyakad kullancsokkal! A Férfi megrémült. Mi van? Ugye csak viccelsz? Nem dehogy, felelte a haver, tiszta szürke a nyakad, olyan sűrűn vannak. Te, ezzel orvoshoz kellene menni....Így is lett. Első útjuk a közeli város ügyeletére vezetett miután gyorsan kirakták a szarvast a haver vadászházánál. A Férfi majd meg őrült a kórházba vezető úton, annyira viszketett a nyaka és már fájni, húzódni is kezdett. Nem értette, mi történhetett, a haver sem mondott semmi biztatót. A kórház ügyeletén az orvosok pukkadoztak a röhögéstől, néhányan röhögőgörcsöt is kaptak, amikor meglátták a Férfi kullancsoktól hemzsegő nyakát és meghallották az előzményeket. Alig bírták palástolni, még a nővérek is elfordulva nevettek. Az történt ugyanis, hogy amikor a szerencsétlen bika kezdett kihűlni, a rengeteg kullancs meg elkezdett menekülni és az egyetlen meleg helynek a Férfi nyaka kínálkozott. Az alatt az idő alatt, míg a a terepjáróhoz cipelte a bikát, a bikában tanyázó összes kullancs átköltözött a Férfiba! A Férfi nyakából, hátából és vállából estig szedegették ki a több mint száz kullancsot a röhögéstől fulladozó orvosok és nővérek. A Férfi megszégyenülten és tehetetlenül feküdt hason a kezelőágyon, nem tudta megakadályozni, hogy röhögjenek rajta. Nem is merte kikérni magának, attól félt, hogy akkor benne hagynak egy-két vérszívót. Tulajdonképpen nem akart már mást, csak hogy kiszedjék belőle az összeset és ő végre megpattanhasson innen és soha többé még a környékre se kelljen jönnie. A nagy és erős Férfi, a teremtés koronája, a világ ura már a múlté volt. Egy megszégyenült, tehetetlen emberi lény feküdt az ágyon, kiszolgáltatva a kórházi személyzetnek. Legszívesebben a föld alá bújt volna.
A Férfi terve azért mégis bevált. Sikerült megmutatnia országnak-világnak........hogy mennyire hülye!
