Kedves Hölgyek és Urak!
Ez az oldal elsősorban olyan hölgyeknek szól, akik nem nők akarnak lenni (annak minden negatívumával), hanem emberek mindenekfelett. Egyenlő, egyenrangú, egyenjogú emberek, akik nem a szex tárgyának, a férfiak játékszerének és nekik alárendelt cselédeknek tartják magukat, hanem az emberi faj teljes jogú képviselőinek, és ugyanezt el is várják másoktól is, a világtól is. Mert ugye, ha "magadat nem becsülöd, nem tiszteled, miért is várnád el ezt másoktól?".
Az esszéimben erről sok mindent elmondtam már az egyenlőségről, a nők emberi tartásáról vagy annak hiányáról. Most viszont olyan könyveket szeretnék ajánlani elolvasásra havonta egyszer, amelyek olyan nőkről szólnak, akik valóban példaértékű életútjukkal mintául szolgálhatnak olyan lányoknak, nőknek, akik elhiszik vagy időnként kétségbeesnek azért, mert a világ a férfiaké és ez szerintük (meg a világ szerint) megváltoztathatatlan. Nem az! Mindent, amit emberek találtak ki és nem az evolúció (szárny, uszony, farok, stb.), az MEGVÁLTOZTATHATÓ! A társadalom emberi találmány; emberek által kitalált törvényekre, szabályokra, szokásokra épül, amiket valaha valamikor valakik, akik a megfelelő pozícióval rendelkeztek, a saját önön érdeküknek, szájízüknek megfelelően alakítottak ki, és erővel, erőszakkal vagy manipulációval fogadtatták el az alárendelt emberekkel, hogy uralkodni, meggazdagodni tudjanak rajtuk. Az egyik "legfőbb találmány" a férfiak részéről a nemi diszkrimináció és az arra épülő munkamegosztás. Röviden: A NŐK nem emberek, csak a FÉRFIAK azok; a NŐK félig állatok, ezért kevesebbek a férfiaknál és emiatt hívjuk őket másként, mint a férfiakat. A FÉRFI megváltja a világot, a NŐ meg kiszolgálja a férfit meg a gyerekeit, és e cél érdekében - hogy felnőttkorukban ne lázadozzanak a sorsuk ellen -, a gyerekeket ennek megfelelően kell nevelni születésük pillanatától fogva nővé vagy férfivá. Nem kellene így lennie! Viszont azt a kényelmet, amit a cseléd nők biztosítanak számukra, meg a világ uralmát a férfiak nem fogják önként feladni - tisztelet a kivételeknek -, a szabadságért, függetlenségért, a szabad önrendelkezésért az élet felett sajnos, meg kell küzdenie a nőknek azokkal a férfiakkal (és nőkkel), akik NEM AKARJÁK ELISMERNI az egyenlőséget, egyenrangúságot. Ugyanis biológiailag, genetikailag minden faj és azoknak minden egyede egyenlőnek és szabadnak születik. Első lépésként azzal kellene kezdenie a nőknek, hogy nem engedelmeskednek a begyöpösödött tradícióknak, és nem fogadják el a házicseléd szerepét, hanem úgy próbálnak meg élni, ahogy a férfiak. Második lépésként az egyenlő munkáért egyenlő fizetést kellene kikövetelni, nem kérni!
Ebben a hónapban az első könyv, amit ajánlanék elolvasásra, a Vilma doktorasszony Kertész Erzsébettől. Túl azon, hogy Kertész Erzsébet is nő és kiváló író, igyekezett kivételes képességű nőkről írni érdekes, izgalmas olvasmány formájában.
Hugonnai Vilma grófkisasszony közel 25 éves küzdelmét mutatja be ez a kötet, amikor 1869-ben a világon, de Európában bizonyosan először a zürichi egyetem megnyitja kapuit a nők előtt. A fiatalasszony Vilma férje és családja akarata ellenére elutazik Zürichbe tanulni, ahol 6 év után kiváló eredménnyel diplomázik. A tanulás mellett dolgozik, mert a családjától nem kap pénzt. A pénzével (hozományával) természetesen az iszákos, kurvás dzsentri férje rendelkezik és issza el. Rövidre vágatja a haját, ami akkoriban halálos bűnnek számított többek között, majd a marasztalás ellenére hazajön, mert itthon akar orvos lenni. Nem engedik. Sem a professzorok, sem az állam, sem a miniszterek, sem a társadalom. Bábaasszonyként volt kénytelen "praktizálni" (a nőknek csak ennyit engedélyeztek maximum), míg végül fordult Magyarországon is a kocka.
Ez az egyik kedvenc könyvem a témában. Amit ez lány véghezvitt abban az időben, korban, amikor a nők még a házukat sem hagyhatták el engedély nélkül, az egyszerűen csodálatra méltó. Ráadásul még a szépsége is legendás volt. Ha akkor Vilma Zürichben marad kutatni, lehet, hogy Marie Sklodowska-Curie csak a második Nobel-díjas hölgy lenne a világon. Bevallom, nem valószínű, hogy én személy szerint képes lennék ennyi küzdelemre még a mai "szabad?" világban sem, nemhogy 150 évvel ezelőtt! És szerintem vagyunk ezzel így még páran, férfiak közül is! Vilma doktornő küzdőszelleme messze felülmúlja a "nagy és erős" férfiakét.
Jó szórakozást a könyvhöz!
