A nők nagyon tévednek, amikor azt hiszik, hogy nekik semmit sem kell tenniük a saját védelmük érdekében, csak lobogtatni egy távolságtartó végzést, meg várni a csodát, hogy a férfiak maguktól megváltozzanak vagy egy ejnye-bejnyé-re. Nem fognak. Hiszen majdnem mindenki olyan családban nő fel, ahol az anyja gyenge, az apja az erős és uralkodik a családon.
Gyengének lenni nem dicsőség és pláne nem tiszteletreméltó, különösen azért, mert mindenkinek módjában áll erősítenie magát valamilyen szinten. Gyengének maradni és áldozattá válni egy döntés a nők részéről. Azt várni az erőszak bűvöletében szocializálódó férfiaktól, hogy tiszteljék, becsüljék a nőket a gyengeségük, alárendeltségük miatt, nonszensz és nagyon távol van az egyenlőségtől, egyenjogúságtól. Nem ebbe az irányba kellene haladnunk, mert ez a lehető legrosszabb irány. Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy a férfi futballcsapat mellett létrehozunk egy női futballcsapatot is a gyengébb, rosszabb és nevetnivaló nők számára is („úgy futsz, mint egy lány, úgy ütsz, mint egy lány...”). Az igazi egyenlőség azt jelenti, hogy a nők és férfiak ugyanabban a csapatban küzdenek és erősítik egymást. Ehhez viszont egy komoly szemléletváltás szükséges, mert a mai, nemi diszkrimináción alapuló társadalmunkban ez sohasem fog megvalósulni.
Einstein: „Nem lehet megoldani egy problémát azzal a gondolkodásmóddal, ami létrehozta.”
Rengeteg a nők elleni erőszak, mindenféle formájában, és az emberiség létszámának növekedésével egyre csak növekszik. Azt hihetnénk, ahogy fejlődik az emberi társadalom tudományos és technikai téren, úgy kulturális téren is, gondolkodásmódban is nagy léptekkel haladunk előre. Sajnos, ez még véletlenül sem igaz, inkább a fordítottja történik. Hiába használ okos telefont Szíriában vagy a kurdoknál egy tudatlan muszlim férfi, attól nem fog megváltozni a véleménye a saját és a nők szerepéről, helyéről a társadalomban. Sőt, mint az jól megfigyelhetjük Európában a minket elárasztó muszlim vallásúak viselkedésén, a technikai, társadalmi és bármilyen fejlődés csak olaj a tűzre. A nőneműeket elnyomó és tárgyiasító vallással, társadalmi berendezkedéssel rendelkező államok állampolgárai nem akarják feladni a „felsőbbrendűségüket”, és az „alsóbbrendű” nőnemű szolgálóikat, tárgyi tulajdonaikat, inkább mindenáron – szó szerint – meg akarják akadályozni a fejlődést ezen a téren. Egy lányt azért öltek meg a bátyjai negyven késszúrással a „honour killing” értelmében, mert be mert telefonálni egy kívánságműsorba, hogy egy zeneszámot kérjen magának, és ezzel „szégyent hozott a családjára”. Mármint azzal, hogy „tudatta a világgal, hogy létezik és nem tartotta titokban a világ előtt, hiszen nőneműnek lenni szégyen és gyalázat, és ha ez még nem elég, még vágyai is vannak, amikor ez halálos bűn, mert csak a férfiaknak lehetnek igényei, vágyai. A férfiak saját maguknak – a „nagy és erős” férfiaknak, a nők „tulajdonosainak” – akarnak minden szépet és jót meg kiváltságot, az okos telefon vagy plazmatévé használatát, autóvezetést, szörfözést és még sorolhatnám, amit a nők nem érdemelnek meg, mert a „rosszabbak”. Példának okáért Indiában megtiltották a nőknek a mobiltelefon használatát, mondván 'erkölcstelen életmódra’ sarkallja őket. Hogy aztán a férfiak erkölcstelen életmódja miért elfogadott, vagyis ők bármit tehetnek, az nem lehet erkölcstelen, hiszen ők férfiak, atyaúristenek, továbbá, hogy miért a férfiak döntenek a nők életéről, sorsáról és ezt miért fogadják el önként és dalolva a nők, már egy másik téma. Nagyon sok társadalomban arra hivatkoznak a mai napig, és még itt, Európában is rengeteg tanulatlan ember gondolja ugyanazt, miszerint a nők csak félig fejlődnek ki a teljesen kifejlett emberekhez képest, azaz a férfiakhoz képest, ezért „rosszabbak, gyengébbek, szellemileg visszamaradottak”, amit szégyellni kell és emiatt a férfiak kezébe kell adni a rosszabb minőségű, döntésképtelen nők sorsát, életét.
Nagyon sokan háborodnak fel, amikor a médiában nők elleni erőszakról értesülnek, de valahol mélyen legbelül elfogadják, legyintenek, hogy ez az élet rendje, ennek így kell lennie, megváltoztathatatlan, mert a nők mindig
gyengék maradnak (annak is születnek), a férfiak meg erősek, okosak, bátrak. Kivétel nélkül, persze. E felfogás és meggyőződés értelmében senki nem tesz semmit, vagyis nem úgy, ahogyan tenni kellene, hogy visszaállíthassuk az „eredeti állapotokat”. Távolságtartó rendelkezésekkel, ejnye-bejnye a gyenge nőket nem szabad bántani „neveléssel” (mert ugyebár a nők gyengébbek, rosszabbak) próbálnak hatni olyasmire, ami az emberi társadalom hülyesége idézett elő és tart fenn ki tudja még meddig? Valószínűleg addig, amíg a férfiaknak megéri „felsőbbrendűnek”, a nők tulajdonosainak, a világ urainak lenni. Erőltetik a haszontalan frázisokat, azután meg csodálkoznak az eredménytelenségen, miközben ezekkel az intézkedésekkel éppen azt hangsúlyozzák ki és erősítik meg, hogy igen, a nők gyengék, agyonverhetők, megerőszakolhatók és csak és kizárólag a férfiakon múlik, hogy áldozatokká válnak vagy sem. A nőneműek ebbe még véletlenül sem szólhatnak bele, teljesen ki vannak szolgáltatva a férfiaknak. Tehát minden 6 és 80 év közötti nőnemű csak azért mehet nyugodtan végig az utcán anélkül hogy valamilyen formában bántalmaznák, mert a férfiak éppen akkor úgy döntöttek, hogy nem bántalmazzák őket – ha szerencséjük van. Ha nincs, irány a kórház vagy a temető.
Ettől a tévhittől, a nemi diszkrimináción, az előítéleteken és sztereotípiákon alapuló felfogástól kellene először megválnunk, ami nagyon nem könnyű. És ha senki nem tesz érte, akkor soha nem is fogunk, még az űrkorszakban is csak a mindenes házicseléd szerepében fognak tetszelegni a nők. A nemi diszkrimináción alapuló munkamegosztással, az erősen korlátozott és behatárolt nemi szerepekkel kettéosztottuk az egységes emberi fajt és megteremtettük az un. „női” és „férfi” fajokat, akiknek jóformán semmi közük egymáshoz, csak egymás mellett élnek alá és fölérendelt viszonyban. A férfiaknak alárendelt „női faj” csak és kizárólag a „férfi faj” kiszolgálására, kényelmének, kedvének teljesítésére van a világon. A házasságban az „asszonynak ki kell szolgálnia az urát parancsolóját ágyban asztalnál” – erről szól a házasság, ami egy üzleti szerződés. A „ki kell szolgálnia minden téren” adja meg az alapot és a jogot, felhatalmazást a férfiaknak, hogy otthon bármikor megerőszakolhatják, megverhetik a feleségeiket, nem számít törvénybe ütközőnek, hiszen házasok, a feleség a házasságba való beleegyezésével tudta, hogy mit vállal. És azóta is mindenki – beleértve a nők többségét is, még a civilizáltnak mondott Európában is – elfogadja az egész világon a mai napig, hogy a házasságban az az „asszonysors” velejárója, hogy az ura – már ez a megnevezés is mindent elárul – üti-veri, megerőszakolja, amikor csak kedve tartja. Nagyon sok idősebb nő a mai napig felháborodva beszéli le a fiatalabb nőnemű rokonát vagy falubelijét, ha az fontolgatja a válópert a férje ellen a folyamatosan bántalmazás miatt, hogy “ Megőrültél? Engem is ver az uram 50 éve, az anyámat is verte az apám, na és? Ez az asszonysors, de legalább van urad és Kovácsnénak hívnak!”. Mindenki elfogadja azt a tézist, hogy a férfiak a nők urai, parancsolói, gazdái, tulajdonosai, épp ezért a férfiak döntenek a nők sorsáról.
A nemi erőszak is ezen a tézisen alapul. A nők a férfiak szexuális játékszerei, segédeszközei. A nő - mint fogalom, szemantikailag értelmezve - a szexualitás tárgya, nem pedig a résztvevője vagy élvezője (az anyagi ellenszolgáltatás nem ide tartozik). A nők a férfiak kényelmére, kedvére vannak a világon, a háttérben állva leveszik a férfiak számára degradáló piszkos munka elvégzésének terhét a vállukról, szerepük mindössze ennyi. Ágyban, asztalnál ki kell szolgálniuk őket ha már együtt vannak, és az utcasarkokon, bordélyházakban szintén nők tömkelege áll készenlétben, hogy pénzért kielégítse a férfiakat, mint egy szexuális segédeszköz. Ezek után mondja valaki, hogy nem érti miért hiszik a férfiak, hogy bármit megtehetnek a nőkkel büntetlenül? Hiszen otthon azt látják, hogy az apjuk két üveg sör után erőszakkal kényszeríti az anyjukat szexre, aki ugyan tiltakozik valamennyire, de utána unottan, megadóan, beletörődve, “ez az asszonyok sorsa” meggyőződéssel felkel az ágyról és megadóan folytatja ura kiszolgálását konyhában; visz neki még egy sört a tévé elé anélkül, hogy panaszt tenne a férje ellen, feljelentené őt nemi erőszakért vagy bántalmazásért. Kérdés, hogy a hatóságok mennyire vennék komolyan, hiszen a rendőrök többsége is férfi, akik lehet, hogy otthon ugyanazt csinálják az asszonnyal. Pontosan emiatt van törvényesen lehetőségük a férfiaknak arra, hogy késsel, pisztollyal üldözzék az őket elhagyó feleségüket a fél országon át, bosszúért lihegve – mert a tulajdonuk hogy merte elhagyni, ahhoz nincs joguk -, a rendőrök, a hatóságok meg karba tett kézzel röhögve nézik végig, mondván nem tehetnek semmit, csak ha már megölte a feleséget.
Legelső lépésként arra kellene törvényt hozni, hogy ne csak a bántalmazás után lehessen intézkedni, hanem már szóbeli fenyegetés esetén is, valamint családon belüli erőszak bejelentése esetén NE a bántalmazott nőt emeljék ki az otthonából és küldjék a világ másik végére egy kis faluba anyaotthonba, hogy a férje ne találjon rá és ne ölhesse meg, miközben a bántalmazó férj a lakásában, otthonában maradhat és röhög markába, vagy esetleg csak 30 napra különítik el, azután röhögve hazasétálhat és minden kezdődik elölről, azzal a különbséggel, hogy a börtönben kitanulja hogyan lehet úgy megverni valakit, hogy az ne látszódjon és emiatt ne tudjon feljelentést tenni meg látleletet vetetni.
A megoldás a nők elleni erőszakra semmiképpen sem a távolságtartó rendelkezés vagy az “ejnye-bejnye a gyenge nem szabad bántani” szöveg, mert az csak olaj a tűzre. Főleg azért nem, mert aki hagyja magát verni évekig, az távolságtartó rendelkezést sem nagyon fog igénybe venni. A férfi nem a feleségétől fog tartani, hanem a hatóságoktól, a testőrtől, a nő bátyjától vagy akárkitől, a nő a férfi szemében ugyanúgy tulajdontárgy marad, aki gyenge és nem kell félni tőle, tőle nem. Ilyenkor a férfiak kivárják a megfelelő pillanatot, amikor a nő egyedül marad és akkor támadnak, még dühödtebben, még erőszakosabban. Az erőszakos viselkedési mintában felnőtt és szocializálódott férfiakat egy papír vagy testőr nem állítja meg, ahogy az oroszlánt sem állítja meg, ha a ketrecébe belép egy ember egy hivatalosan lepecsételt papírral a kezében, hogy az oroszlánnak tilos őt megennie. Az ilyen férfiakat is csak az állítja meg, ha a nőben emberére akad, a lehetősége annak, hogy ő kerül ki vesztesen a csatából. Ezért viszont tenni kell. Testileg és szellemileg is. Először is fejben kell gyökerestől felforgatni mindent, amit eddig tanultunk a férfiakról és a nőkről. Például:
-
a nők és a férfiak ugyanahhoz az emberi fajhoz tartoznak, ugyanúgy az emberi faj képviselői, és nem két különálló faj
-
a nemi különbségek NEM faji különbségeket takarnak – mindkét nem az emberi faj génkészletével rendelkezik, különben nem tudnának egymással szaporodni
-
a nemi különbségek a két nem között genetikailag minimálisak, csak azért látszódnak soknak, hatalmasnak, mert a lányok és a fiúk más-más nevelést, táplálkozást és értékrendet kapnak
-
senki nem születik nőnek vagy férfinek, nőnemű és hímnemű embereknek születünk, de nőkké és férfiakká válunk a nemi megkülönböztetésen alapuló nevelés következtében, ami a születésünk pillanatában elkezdődik (Pl. rózsaszín takaró a lányoknak, kék a fiúknak)
-
a nő meg a férfi a társadalom által kitalált és meghatározott, a személyek önrendelkezési jogát erősen befolyásoló szerepek, amit születésünktől fogva sulykolnak belénk, és amit mi szolgalelkűen teljesítünk is, mert nem akarunk kilógni a sorból, sőt, ragaszkodunk hozzá foggal-körömmel
-
minden faj minden egyede biológiailag és genetikailag egyenlőnek születik
-
a lányok fiúkétól különböző nevelésével és táplálkozásával létrejövő “különbségek” a két nem között kiküszöbölhetők, megváltoztathatók, de ahhoz tenni kell – kezdve azzal, hogy a fiúk-lányok ugyanazt a táplálkozást, és nevelést kapják az élet minden területén, ugyanavval a játékokkal játsszanak, ugyanazt az értékrendet kapják és így tovább
Az egyik legjobb megoldás az lenne továbbá, ha a lányok az általános iskolai oktatás keretében, 6-14 éves koruk között hetente legalább egyszer önvédelmi tanfolyamon vehetnének részt, ahol a testi erősítésen kívül lelki megerősítést is kapnának és emberi méltóságot, egyenlőséget tanulnának, ha az önvédelmet oktató tanár minden alkalommal kihangsúlyozná, hogy senkinek sincs joga bántani a másik embert ok nélkül, és senkinek nincs joga hozzájuk nyúlnia bármilyen módon, ha ők azt nem akarják. A legfontosabbként azt kellene hangsúlyozni, hogy nem a férfiaktól kell, hogy függjön egy lány-nő testi épsége, biztonsága! Bármilyen bántalmazás esetén a nőknek-lányoknak joguk és kötelességük megvédeni magukat, a védelmet ne egy másik férfitól (egy potenciális bántalmazótól) várják. Az ügynek az is a hasznára válna, ha a lányok és a fiúk együtt vennének részt a tornaórákon, ahol is ugyanazt a feladatokat kapnák, egymással edzenének és nem lenne “könnyített” gyakorlat a béna lányok számára, hiszen az utcán nem 160 centis nők fognak nőket megtámadni. Továbbá azt is a lányok fejébe kellene mélyen ültetni, hogy azért, mert otthon az apjuk veri az anyjukat, aki ez ellen nem tesz semmit, mert természetesnek tarja, egyáltalán nem természetes, sőt bűntény és elfogadhatatlan! Egy olyan bűntény, amiben a nők is részt vesznek. De lehet és kell is ellene tenni!
"Ha egyszer megvernek, áldozat vagy. Ha másodszorra is megvernek, akkor már cinkos”
Paul Coelho: “Egyszer elkövetni egy hibát, tévedés, ha még egyszer elköveted, az már döntés!”
Egy faj életképessége – azaz, hogy mennyi ideig marad fenn, mikor hal ki - az egyedeinek életképességén múlik, vagyis azon, hogy az egyedek milyen génekkel jönnek a világra, mennyire képesek élelmet, menedéket szerezni és azt megtartani, mennyire képesek megvédeni magukat és adott esetben a kölykeiket az ellenségtől, és mennyire sikeresen szaporodnak és adják át a tudásukat az utódainak. Ez minden egyes egyedre, a nőnemű és a hímnemű egyedekre is vonatkozik. Egy tigris vagy medve “anya” ugyanarra tanítja meg a nőstény és a hímnemű kölykeit, amit ő maga is tud, vagyis hogy hogyan kell vadászni és megvédeni magukat, ha szükséges, nem tesz különbséget, de nem is tudna. Ha a nőstények gyengébbek lennének, rögtön azután elhaláloznának, hogy elhagyják a szülői fészket és kihalna a faj. Az ilyen faj életképtelen és pusztulásra van ítélve. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy az evolúció létrehozott volna egy olyan mutáns fajt az emberi faj képében, amelyben a faj fele (a nőstények, nők) nem képesek magukat megvédeni, nem képesek az utódaikat megvédeni, nem képesek élelmet szerezni maguknak, ellenben a faj másik fele (a hímneműek, a férfiak) meg nem képesek maguktól megrágni az ételüket, nem képesek az utódaikat gondozni, és képtelenek magukat és a környezetüket tisztán tartani. Nonszensz lenne és már rég kihaltunk volna, mint “evolúciós zsákutca”.
Érthetetlen, hogy a nők és férfiak, az emberek miért hiszik továbbra is és miért ragaszkodnak makacsul ahhoz, hogy a nők gyengébbeknek születnek, ami ráadásul megváltoztathatatlan, örök időktől fogva így van és örökkön örökké így is lesz. Ez nem igaz! Egy lánycsecsemőt és fiúcsecsemőt képtelenség megkülönböztetni, csak jóval később ütköznek ki a nemi jellegek attól függően, hogy hogyan vannak nevelve, táplálva. Továbbá ugyanannyi izomtömeg van beprogramozva a nők génjeibe, mint a férfiaknak (lásd a fentebb említett faj életképességéről szóló részt), és mivel 50%-ban az anyánktól, 50%-ban az apánktól kapjuk a génjeinket, amelyek random módon öröklődnek, valójában mindenki félig nő és félig férfi. A fenotípusos különbségek 90%-a – hangsúlyozom – a nevelés és táplálkozásbeli különbségekből adódik. Akit nem etetnek elég fehérjével (“te azért kapsz csak egy fél szelet húst kislányom, a bátyád meg két szeletet, mert Lacika fiú, neki enni kell!”), aki otthon ül a konyhában, szobában, fésüli a babáját és nem mozog eleget, az alacsony és gyenge marad, ne adj' isten testileg-szellemileg elmaradott. Nem véletlenül törvény tiltja a vegetáriánus szülőknek, hogy csak növényi táplálékkal etessék a gyerekeiket 18 éves korig, különben a saját gyerekeikkel tolnak ki egy életre! Sajnos, a világ számos országában a mai napig nem kapnak kellő minőségű és mennyiségű táplálékot a lányok, mert ők csak lányok, és a sok tudatlan ember, az ennek következtében létrejövő testi visszamaradottságot betudja annak, hogy “azért, mert nő, ilyennek születnek”.
Nem csak a férfiaknak kell megváltozniuk, hanem a nőknek is, ha meg akarják állítani a nők elleni erőszakot! Sőt, először nekik kell, hiszen csak rajtuk múlik, hogy elfogadják-e a gyenge, béna áldozatszerepét vagy sem. Továbbá az is rajtuk múlik, hogy a lányaikat szintén gyengévé, áldozattá, a férfiak játékszerévé nevelik, vagy beíratják már 6 éves korukban egy önvédelmi tanfolyamra. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy az anyák egyfolytában akadályozzák, hogy a lányaikból testileg-lelkileg erős emberi lény váljon, aki nem a férfiak kiszolgáltatottja. Erre nem mentség az, hogy ők is azok és csak azt az életet ismerik. A nőkön múlik kizárólag, hogy összeállnak-e egy olyan férfival, aki őket csak alárendelt cselédnek és bármikor agyonverhető tulajdontárgyaknak tekintik. És az is rajtuk múlik, hogy fodrász-kozmetikus meg divatozás, shoppingolás helyett elmennek-e egy edzőterembe, és fizikailag-lelkileg edzik-e magukat folyamatosan arra, hogy bármilyen támadás esetén legyen esélyük a túlélésre, a győzelemre és ne automatikusan váljanak áldozatokká, aki csak akkor ússza meg az erőszakot, ha véletlenül egy másik férfi arra jár és “megvédi”.
Mint azt már az elején említettem, gyengének lenni nem dicsőség és tisztelet sem jár érte – ahogyan nem is jár, csak a megvetés, előítéletek, sztereotípiák, kevesebb fizetés, kevesebb megbecsülés és az a tény, hogy Magyarországon hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében. Ennyit tudunk felmutatni, ennyit ért el az emberiség a nemi diszkriminációval. Mindenkinek lenne rá módja, hogy erősítse, képezze magát az önvédelem terén, de ehhez a gondolkodásmódunkon is változtatni kellene. Diétázás, szex szimbólummá válás és shoppingolás, és főleg a a férj és a család egész napos kiszolgálása HELYETT lehetne edzeni, akár otthon is, vagy sokan megtehetnék, hogy szakemberek segítségét vegyék igénybe. Senkinek sincs megtiltva, hogy naponta elvégezzen ötven fekvőtámaszt például. Hány olyan olimpiát nyert sportoló indult csenevész, beteges gyerekként, akinek nem jósoltak hosszú életet? Ehhez viszont ténylegesen tenni kell, mástól nem várhatunk csodát. És ebben nem segít, inkább hátráltat a “nőnek lenni jó” mottóval állandóan fogyást, diétát, divatot, sminket, hajfestéket, fehérneműt reklámozó média sem, pláne nem az a rengeteg ostoba fotómodell, meg pornószínésznő, akik lehet, hogy sok pénzt kapnak, de csak megerősítik a férfiakat abban, hogy a nők tárgyak, MINDEN TÉREN.
A legelképesztőbb és igazán sírnivaló ellenérv a női test erőssé, izmossá tétele ellen az, hogy az NEM SZÉP! Tehát, egy erős, egészséges, önmagát megvédeni képes nő az CSÚNYA! Miért is? Férfiak, nők vegyesen pfujolnak, ha egy testépítő nő fényképét látják, akinek szépen kidolgozott izmai vannak, és nem egy potenciális áldozatot testesítenek meg. “Nem nőies, nem szép, egy nőnek nem így kell kinéznie!”. Ha nem így, akkor hogyan! Anorexiásan, alacsonyan, betegesen? Agyonéheztetett negyvenkilós testen futball-labda méretű szilikonmellekkel, agyonsminkelt arccal, agyonfestett hajjal és szilikonnal feltöltött kacsaszájjal? Mert az jó a férfiaknak? Egy erős, egészséges nő látványára elmúlik a szexuális ingerük, ami csak egy gyenge, alárendelt szexuális tárgy képét sugárzó nőre jön meg? “Egy nőnek nem szabad verekednie, mert az nem nőies” - mondják megint mások meg az előbbiek. Miért? Mi a nőies? Egy földön fekvő, segítségért visítozó és szégyellni valóan, megalázóan az életéért könyörgő emberi roncs? Miértkellene nőiesnek lennünk miközben épp meg akarnak erőszakolni vagy verni? Miért nem lehetünk ilyenkor csak emberek, akik megpróbálják megvédeni magukat? Mindebből jól látszik, hogy a nő szerepe csak egy férfiaknál kevesebbet érő cseléd, egy szexuális tárgy, aki csak a férfiak igényeinek kielégítésére van teremtve.
Összefoglalva: azért kell a nőknek gyengének maradniuk és potenciális áldozatokká válniuk egész életük folyamán, mert a férfiaknak a gyenge, engedelmes, fizikailag kiszolgáltatott nő tetszik. Ezt a nőideált nevelték beléjük, mellettük érzik magukat férfiaknak, felsőbbrendűeknek, és csak egy anorexiás, szilikonmellű és bármikor agyonverhető, megerőszakolható nőre gerjednek. Sírnivaló. Milyen férfi az, aki csak akkor nagy és erős, ha egy nála mindenben gyengébb, rosszabb nő mellett áll? És miért fogadják el ezt a nők? Sőt, nem csak elfogadják, hanem pénzt, időt nem sajnálva mindent meg is tesznek azért, hogy csak egy kisminkelt, szexi ruhába öltöztetett, élőfelfújható guminők legyenek, akiket a férfiak kényük-kedvük szerint megvásárolhatnak és használhatnak. De miért a férfiak igényeiket kell kielégíteni, a kedvükre tenni, miért az a világon a legfontosabb mindenekfelett? Hol vannak a nők szükségletei? Miért kell a férfiak szexuális vágyait magasan a nők testi épségének, önvédelemre való képességének elébe helyezni és elhitetni a nőkkel, hogy ez így helyes?
Újra emberré kellene válnunk nők meg férfiak helyett. Újra egy egységes emberi fajra lenne szükség, ahol az emberiség fele, kb. 3 és fél milliárdan, nincs kiszolgáltatva testileg-lelkileg, anyagilag, egzisztenciálisan a csak és kizárólag neveléssel testi, anyagi, egzisztenciális fölényhez jutott férfiaknak, különösen amikor manapság az ISIS azzal fenyegetőzik, hogy elfoglalják Európát és az “összes európai nőt eladják szexrabszolgának”. Megjegyezném halkan, hogy óvatos becslések szerint évente 3 millió nőt és gyereket adnak el szexrabszolgának a napjainkban is, köztük számos európai vagy amerikai nőt is, akiket az utcáról rabolnak el vagy fals álláshirdetésekkel csapnak be és egy arab ország háremében végzik, ahonnan sohasem kerülnek elő. Nem is szólva az engedetlen prostituáltakról, akiket büntetésből szintén eladnak rabszolgának egy hárembe és ott halnak meg, ott kell leélni az életüket, mert senki nem keresi őket, de nem is tudja senki kiszabadítani ezeket a nőket. Egy milliárdos arab sejkhez ritkán szokott becsöngetni a rendőrség és házkutatást tartani.
Az ISIS ezt nagyon komolyan gondolja, miért is ne gondolná, eddig sem vicceltek és még 1,7 milliárd muszlim ember hiszi azt, hogy a világ összes nője a férfiak tulajdona, eszköze, hogy a többi férfit ne is említsük. És a nők, itt Európában hagyni fogják, ahogyan az iszlám országokban is hagyják, nem fognak szembeszállni, harcolni a férfiakkal, csak siránkoznak majd és várják a férfiaktól a segítséget! Akik vagy meg tudják, akarják védeni őket, vagy sem. Ha nem teszünk sürgősen valamit, hamarosan vége lesz az emberi fajnak, de előtte még a földi pokol köszönhet a nőkre.
